még mindig 274 days left

"I've had enough of this hazelnut creme, shit, what can I eat I only have these marshmallows...?!"

274 days left

Dorota: "Ditta! You were born to do the kiwido! Everytime I see you practicing, I have this impression."

még mindig 276 days left

Ma beöltöztetett a Lucy bohócnak. Kaptam hatalmas feneket meg melleket, egy piros orrot meg néhány feladatot. Többek között egy mérőszalaggal kellett felmérnem a terepet, azt mondta a Lucy, az a legnagyobb ajándék egy bohócnak, ha valami rosszul sül el, ennek megfelelően az első mozdulattal elvágtam a kezemet a mérőszalaggal, úgyhogy asszem ráéreztem. Aztán végigmentünk a jeleneteken, a lényeg hogy kettőnk közül ő a főnök én meg a buta... micsoda véletlen:) Mivel meg vagyok győződve róla, hogy a csoportos táncok nekem nem mennek, örömmel nyugtáztam hogy nem fogunk bennük részt venni, a mi feladatunk lesz kifigurázni a mozdulatokat és direkt elbénázni. Tökéletes.
Délután felkerekedtünk a két kisbusszal és elhoztuk a pár percre lévő raktárból a nagyobb kellékeket az előadáshoz. Legnagyobb meglepetésemre azokat a cuccokat amiket szeptemberben még segítséggel se bírtam megmozdítani, most tökegyedül cipeltem juhúúúú!!!! Erős vagyok! Kipróbáltam az új hótaposó cipőmet meg a síanorákomat, amiben úgy nézek ki mint a nagymamám, és tök meleg volt! Ja, mert leesett a hó. Megint, és remélhetőleg már így is marad mert az azt jelenti hogy még szebb lesz az előadás.
A héten dzsemmeltünk az Anja-val, a Maku-val meg a Petterrel (aki ugyancsak YouthGroup-os). Úgy indult hogy ők hárman összeültek zenélni, a Petter gitározott, a Maku dobolt, az Anja meg énekelt, én meg néztem. Aztán játszottam nekik zongorán egy kis Someone Like You-t, a végén meg már az Anja is dobolt én meg énekeltem, vagyis improvizáltam valami lálát. A Maria azt mondta, hallotta a varrószobából és neki az összes Stellás énekórát beleértve ez a "szám" tetszett a legjobban (nem csodálom).
Holnap megint fellépünk az AngelQuire-rel, aztán YouthGroup. Szombaton meg vasárnap előadás, aztán remélhetőleg lesz egy olyan napom amikor kiheverhetem a megpróbáltatásokat.

276 days left

Ha jól számolom, de nem biztos.
Tegnapelőtt este miközben a Stella előtt ültem az esőben, kimerülve és éhesen, éreztem először hogy jó helyen vagyok.
Az edzések egyre durvábbak, tegnap este 11-kor végeztünk, nem tudok mozogni, de a bokám nem fáj! Azt hiszem megerősödtem! Juhúúúú!!! Éppen egy dalt próbáltunk a többiekkel (ez is része az előadásnak), amikor megjelent a Lucy, aki asszem skót és bohóc és ő lesz a mesterem ezen a héten. A bemutatkozásunk gyönyörű volt, ő tétován állt a próbaterem ajtajában amikor a Per ráordított hogy meg se szólaljon, mert dolgozunk, csak álljon ott míg végzünk. A Merete elkezdte a szóló részt a dalból, erre megint felordított a Per hogy a Merete üljön le és álljunk neki ketten a dalnak a Lucy-vel. Ami abból állt hogy próbáltunk énekelni, közben vigyorogtunk, próbáltam realizálni hogy mi történik, ki ő, miért történik ez az egész, de a zavarodottságom ellenére igen varázslatos pillanat volt.. aztán a többiek is bekapcsolódtak az éneklésbe. A végén is nekünk kellett befejeznünk a dalt, ami már annyira nem ment mert a kimerültség, a rengeteg érzelem és hatás következtében a hangom kb olyan volt mint egy hullámvasút, ami sír, de a többiek teljesen odavoltak hogy milyen megható volt, nekem meg égett a pofám. A Per-nek később megköszöntem hogy minden pillanatban képes hülyét csinálni belőlem.
Ezenkívül kipróbáltam az égő palacsinta dobálást, ami nem azt jelenti hogy elbasztam az ebédet, hanem egy lapos kör alakú izét kell meggyújtani és dobálni egymásnak serpenyővel. Az összes szőr leégett a karomról, de sikerült. Estem keltem, repültem, sikoltoztam és féltem mint az állat, a Hanna meg röhögött, hogy ez elmenne egy komplett előadásnak.
Holnap megtanulok bohócnak lenni, aztán elvesztem a maradék méltóságomat is.
Csókolom

még mindig 281 days left

Kedves naplóm! Ma fantasztikus dolgok történnek velem! Épp most veszekedtünk az Andrással egy 3D-s világítós hold puzzle-ön!!!! Juhúúúúúú!

281 days left

Napjaim átlagosan telnek, már ami átlagosnak tekinthető egy cirkusz-színház életében. Ezen a héten már két YouthGroup foglalkozás is volt és szombaton meg vasárnap is lesz, mert készülünk egy előadásra, ami jövő hétvégén lesz. A tegnapin sikeresen legyőztem a tüzes poi-jal szembeni félelmeim nagy részét és az összes trükköt (amit tudok) kiviteleztem, égési sérülés nélkül. (Az egyszerűség kedvéért készítettem egy kis útmutatót az egyes akrobatika elemekhez.)

Az akrobatika szessön alatt természetesen a bokám újból elromlott, mint minden egyes alkalommal, meg már a hátam is fáj, miután a Dorota 5-ször egymás után felugrott a nyakamba (1. ábra). Ma mindent sikerült megcsinálnom, ami az ábrán található, a legtöbbet az Øyvind-nel. Általában a piros ember vagyok én, ez a valóságban is közelít a bőrszínemhez, ami vörös a kimerültségtől és az égéstől, ha nem sikerül valami.
Ma az egész edzés alatt Beksztrítbojz szólt, mert az Anja vett (VETT!) egy cd-t valahol, csak azért hogy nekem jó legyen! Hát mit ne mondjak, lehet hogy ezért voltam ma sikeres, nem akármilyen érzés az I'll Never Break Your Heart -ra csinálni a Dirty Dancing-be illő (2.) emelést. Istenem, annyira jó vagyok.

286 days left

Nahát, visszatértem küldetésemből: keddtől péntekig workshopon voltam a Merete fiával (Dai) és az egyik Zirk Mir-es haverjával az Andreas-szal.
Egy Waldorf iskolában segítettük a legfelső osztályt (16 évesek) az akrobatika, zsonglőrködés, kiwidozás, éneklés, táncolás, botos verekedés elsajátításában. Nagyon menő volt, minden reggel 10-kor kezdtünk és 3-kor végeztünk. Az első 2 éjszakát a Dai albérletében töltöttem, mert ő Oslo külvárosában lakik, a suli meg Oslo déli részén egy félszigeten van, szóval egyszerűbb volt így, mint hazajárkálni a 2 órára lévő Fossnessbe. A rossz oldala ennek az volt, hogy a Dai kb egy szót sem szólt hozzám. Soha. Úgyhogy a kényelmetlenség netovábbja kínzott 3 napon keresztül, de végül csütörtökön az egyik tanárnál aludtam, aki egy cukipofa nő, családi gulyásvacsora volt, a férje eszméletlen, a gyerekei meg nagyon kedvesek voltak. Valami nagyon extra kocsija volt, automata tetőmozgató szerkezettel, kezelni mondjuk nem tudta de marha jól nézett ki. Utazás közben kicsit izgultam, ugyanis annyira belemerült a történeteibe, hogy folyamatosan megállt az autóval hogy magyarázhasson, de így az út közepén. Én csak zavartan pislogtam, némi érdeklődést erőltetve a vigyorgásba merevedett arcomra, közben oda-oda néztem az útra, hátha jön valami, de szerencsére nem jött.
Péntek délután átverekedtem magam az Északi-tengeren Oslo belvárosába és egy térkép segítségével (mint egy igazi turista) eljutottam a Fagerborg templomhoz, ahol a többiek már javában próbáltak az esti DonkeyMass előadásra. Annyira örültem nekik, hogy rögtön nekiálltam takarítani, az se számított, hogy megint kinyalom a seggüket mert az elmúlt 4 naphoz képest ez még mindig mennyország.
Jótétlélek mivoltomból kifolyólagosan éjfélre értünk haza az Øyvind-nel, mert ottmaradtunk takarítani miután mindenki lelépett. Én az első 10 percben elaludtam, de szerintem ő is, miközben vezetett, mert néha éreztem bukkanókat meg indokolatlan kanyarokat, de épségben megérkeztünk végül. Itthon a Maria, a Dziwny meg a Hanna fogadott minket borral, vízipipával meg zenével, ennek köszönhetően hajnali 3-ig mulattunk, miután kellően berúgtak (mert én annyira nem) nekiláttunk zenét csinálni, én ütöttem random helyeken a zongorát, ami inkább volt dob némely pillanatban, a Dziwny a hegedűjével kergetett az őrület határára, az Øyvind megpróbált gitáron játszani valami rockot, de mivel nem tud gitározni, átpártolt egy másik hangszerre, aminek nem tudom a nevét, itt egy link. Eltartott egy darabig mire rájöttünk, hogy ez nem egy járható út, ekkor áttértünk a táncra, pokrócot és különféle állati eredetű bőr és szőrme takarókat terítettünk a fejünkre és körbetáncoltuk a lelki szemeim előtt tábortűzön pörkölődő Mariát. Ebből lassacskán akrobatika óra kerekedett, az Øyvind mindenkit dobált, a Dziwny csak velem kísérletezett de elég jól sikerültek a pörgetései, amik annyira kiszámíthatatlanul értek, hogy a végén már leszartam, hagytam, hadd csinálja, végül magától abbahagyta úgyhogy bejött. Ma egy piros vágással a fenekemen ébredtem, belém hasított egy emlék egy ostorról meg egy íjról, de nem akartam továbbmenni ezen a vonalon, úgyhogy ennek eredetét ezennel örök homály fedi.

295 days left

Reggel jógaóra volt, annyira ellazultam hogy akkor ébredtem fel mikor mindenki elpakolt már. Utána linkeskedtem itthon meg reggeliztem, aztán visszamentem ebédelni a Stellába, aztán 3-ig segítettem a Thorunn-nek fénymásolni meg újságcikkeket szortírozni. Szóval ma dolgoztam NETTÓ 2 órát. Most kénytelen vagyok a nappaliból internetezni mert máshogy nem lehet ezekkel szociális életet élni.. mindenki itt ül és dolgozik a számítógépén. Szóval én is.. dolgozom: blogot írok, farmvillezek, röhögök a Dziwny-n meg a Maku-n  meg a Dorotán, aki próbál rendet teremteni. Ma este remélhetőleg meg fogok inni egy üveg bort mielőtt felmosom a próbatermet a Maria-val. Vagyis.. együtt mossuk fel.

296 days left

Ma mindenki uszodában volt meg szpában, én természetesen nem mentem mert a szaunába nem szabad, a szpát meg nem tudom. Nincs fürdőruhám se, ki az a hülye aki szeptemberben kijön Norvégiába és hoz bikinit? Na egyébként reggel végig a Hanna-val nyújtottam meg jógáztam mert durva akrobatika óra volt, nekem meg még mindig fáj a bokám.. aztán a műhelyben dolgoztam az Anja-val meg a Cristian-nal, szerencsére befejeztem mindent, talán elkezdhetem varrni az új ruhámat. Holnap a Thorunn irodájában fogok aktákat tologatni mert ez is benne van a szerződésben, aztán felmoshatom a próbatermet, hogy érezzem a törődést.
A többiek ebben a percben hagyják el a házat az erdő felé, egy hómméjd szaunázás reményében.. jó éjszakát Ditta.

297 days left!!!!!!!

Kevesebb, mint 300!
Aaaandráááááás!!!!! Tudom, hogy most épp edzésen vagy, hogy gyönyörű maradjon a tested amíg találkozunk, de akkor is! Hazafele vegyél zsömlét, mert nem lesz holnap reggelire!


Az előadás jól sikerült, félreértések elkerülése végett: nem volt benne szerepem. Ez egy karácsonyi hagyomány amit minden évben többször előadnak, nekem meg fogalmam sincs az egészről, úgyhogy hogy lennék már benne?:)
Nem botránkozott meg senki (legalábbis nem nyilvánosan), de én nagyon élveztem, ennek örömére egy hét múlva megismételjük Oslo-ban.
Csütörtökön jött a Virág, ma ment vissza Angliába, figyelemmel követte az eseményeket, majd közölte a Merete-vel, hogy meg van elégedve, jó helyen vagyok.
Múlt hét hétfőn a YouthGroup alatt kiment a bokám mert akrobatikáztunk, aztán ezt elfelejtettem és most megint kiment. Úgy fáj mint az állat és holnap akrobatika edzés lesz. Gondolom végig a sarokban fogok jógázni a Hanna-val...
Tegnap megmutattam a kosztümöm vázlatát a Per-nek, hogy ellenőrizze nem néz-e ki hülyén (természetesen de), azt mondta az én színem a bordó, nem az undorítóciklámen, ezután közölte (nem tudom hogy a ruha mennyit nyomott a latban), hogy bohócnak fogok állni. Ezen a ponton elég ádáz arcot vághattam, mert ilyenekkel próbálta menteni a helyzetet, hogy azért gondolt erre mert olyan jó humorérzékem van, meg kedves vagyok, meg infantilis. Szóval tudok hova fejlődni: udvaribolond -> bohóc. Úristen! Az összes hülyének otthon igaza lesz, aki azt mondta, hogy eljövök egy cirkuszba bohóckodni! Nem baj, a budapesti cirkuszban Beksztrítbojzra lovagolnak az artisták, talán stílusosan én is hülyét csinálhatok magamból az I Want It That Way-re.