349 days left

A hétvége ezidáig nyugodtan telt, pénteken szabadgyakorlat volt, ezt most találtam ki és azt jelenti, hogy mindenki keres egy olyan gyakorlatot amiben gyenge és erősíti a szkilljeit.
Én a kiwidozást választottam (a videón a második srác csinálja a színes szalagokkal) több kevesebb sikerrel, aztán zsonglőrködtem kicsit, ebben sokat segített a Mariana, aki az utolsó 3 percben megmondta a tutit, hogy csináljam ritmusra (itt minden kezdő figyelmébe ajánlom, hogy: ván, tú, szrí, ván tú, szrí), így már 3 labdával is tudok legalább 3-4 kört:) Ha úgy gondolod ez kevés, akkor próbáld ki!!!!!!
Végül valami új, a gólyaláb. Ebben a Dziwny a mester, úgyhogy az ő segedelmével megmásíthatatlanul ráerősítettük a lábamra a 2 botot és még mielőtt visszakozhattam volna, felrántott a hangfaltoronyról és én elindultam. Azt az utasítást kaptam, hogy nyugodjak meg, az egyetlen dolog amire figyelni kell hogy soha ne álljak meg, még akkor sem ha állok, de ez engem inkább pánikra ösztönzött minthogy nyugalomra, úgyhogy az első néhány lépést a Dziwny kezének bőrébe ágyazódva tettem meg.
Mikor ezzel is végeztünk, eljött a heti összegzés ideje és (nem csodálkozom, de) mindenkitől pozitív visszajelzést kaptam. A Mariana azt mondta, hogy nálam gyorsabban még senki se tanult és büszke rám, a Dziwny meg közölte, hogy aki azt merte állítani rólam hogy nincsen egyensúlyérzékem és ügyetlen vagyok az nézze meg hogyan gólyalábazok és zsonglőrködöm egyszerre:) Ezt persze nem kell megnézni mert eléggé katasztrofális, de azért király vagyok! Délután a Thorunn megkért, hogy segítsek neki a hétfői YouthGroup előkészületeiben, ezáltal 5 órán keresztül sütöttem 4 répatortát, amiből egybe a Dorota úgy belekontárkodott, hogy ehetetlen lett, úgyhogy ma csinálhatok egy újat. Este átsétáltunk a Merete fiához, mert a Mariana kölcsönkért tőle egy Delay pedált, hogy hangokból állítson össze zenét. A házuk az nagyon cuki, tele van rénszarvasbőrrel meg kiwi ízű teával, aminek nincsen kiwi íze, ellenben nagyon szar. A srác szobájában kb 3 gitár áll, egy szintetizátor és egy elektromos dobszerkó, ránézésre többe kerül, mint az egész ház és még csak 17 éves a gyerek. Nehéz lehet úgy megkapni mindent, hogy közben értelmes ember maradj.
Hármójuk kivételével mindenki Spanyolországban van az Anja és a Christian esküvőjén, és mivel nincs nagyon feladat, szombaton reggel bementünk Tønsbergbe. Meleg ruha vásárláshoz megkaptam a legfontosabb kritériumot: 100% Merino Wool! Ennek jegyében vettem egy kötött pulcsit, kötött zoknikat, ciklámen aláöltözetet, új SIM kártyát, egy norvég értelmező kéziszótárt és brokkolit. Este a Dziwny sütött ribizlis pitét, ami nagyon finom volt és megnéztem a "Hogyan lopjunk felhőkarcolót", ami meg egy szar.

352 days left

Ó, ma különleges napom volt, minden tekintetben, reggel szabadfoglalkozás volt, délben én főztem az ebédet, délután meg újrafestettem egy hatalmas rózsaszín elefánt fejét!
A szabadfoglalkozás azt jelenti, hogy bemelegítünk és mindenki fejleszti a maga gyengeségeit. Én pár percig zavarban voltam, hogy melyikkel kezdjem, aztán a zsonglőrködést választottam, mert ha azt megtanulom akkor már minden könnyebben fog menni. Például az élet, megtanulom biztonságban a kezemben tartani a tárgyakat, elkapni ha valami leesik, ilyenek.. Ezt a tevékenységet folytattam laza 2 órán keresztül, úgyhogy a végére már bal kézzel is el tudtam kapni a labdát:)
Az ebéd paprikás krumpli volt, a desszert meg tejberizs (valami furcsa dobozos málnasziruppal), amit azért csináltunk mert vagy 3 kiló kifőzött rizs maradt valahonnan és a Merete a lelkemre kötötte, hogy fogyjon el. Szerintem mindenkinek tetszett, meg is tanítottam nekik azt a jó magyar kifejezést, hogy "Köszönöm!", aztán elmosogattam.
A délutánt a műhelyben töltöttem, sőt, túlóráztam! A Mariana meghagyta, hogy az egyik elefántjelmezt újra kell festeni, kezdjem a rózsaszínnel, úgyhogy meg is csináltam, az egész kezem rózsaszín meg fehér meg piros meg lila, gyönyörűen nézek ki, és a legjobb benne, hogy nem jön le.
Tegnap a Dziwny beígért egy filmet a Dalai Lámáról, de miután 42 és fél percet töltöttünk azzal, hogy beállítsunk hozzá valamilyen feliratot (a végén nekem már a "Batman visszatér" is megfelelt volna), helyette inkább a Cirque du Soleil egyik régi előadását néztük meg ami fantasztikus volt! Meg vagyok róla győződve, hogy az ott előadott számok 95%-ának megvalósítása lehetetlen. Ennek örömére a többiek ráálltak a "Faragjunk világhírű akrobatát a Dittából" - prodzsektre, de hálistennek most jó pár hétig nem kell rettegnem az akrobatika órától, mert ezek után én nem inspirációt kaptam, hanem harctéri idegsokkot és köszönöm, nem kérem.

353 days left

Ma nagyon hiányzik az András. Érdekes hullámokban lepnek el a érzelmek, nem mintha bármit is tennék ellene, gyanítom, hogy a fényképeinek végtelen bámulása nem segít a vágyakozás mértékének csökkentésében. Mindenesetre van nálam egy A4-es lap amin 16-szor van rajta ugyanazon fotója, különböző méretekben, a biztonság kedvéért. Az még ront a dolgok állásán, hogy mindeközben Justin Bieber-t hallgatok és hajthatatlanul fújom az orromat, de ezt már a náthának köszönhetően.
Reggel megvolt az énekóra, erről sok mindent nem mondanék, csak annyit, hogy az improvizációs feladatnál bő 12 percen keresztül égtem, mert képtelen voltam még 5 tagú kíséret mellett is a Merete szemébe nézve elénekelni 2 sort egy szöveg nélküli dalból.
Ezután megebédeltünk, nem tudom mi volt a kaja, de tényleg megebédeltem! Rizs meg valami szószos izé, volt benne szezámmag, indiai fűszer, uborka, meg azt hiszem hús is, de ha nem, hát elhittem, úgyhogy köszcsi a Mariana-nak.
Délután egy hatalmas elefántfejre ragasztottuk vissza a letört agyarát, ennek köszönhetően bemutathattam speciális szkilljeimet a két komponensű ragasztó és a csiszolópapír használatának terén. Ezenkívül sárga csíkokat festettem egy zöld szekérre meg műindákat erősítettem fémrudakhoz. Beszélgettem a Dziwny-vel a múltbéli és a még be nem következett reinkarnációiról, közben talált nekem egy gólyalábat a méretemben, szóval fognak itt még csontok törni.
A munka végeztével vett az Øyvind egy tök fura jégkrémet egy zenélő jégkrémeskocsiból, olyan mint a kinder tejszelet csak csokiskeksz az oldala és nagyon finom!!!!! Holnap megint akrobatika edzés, előre félek (tekintve, hogy ma reggel felfedeztem 4 új lila foltot a testemen) nem is ok nélkül.

Még mindig 354 days left

Na délután a Mariana elvitt minket, az Aaron-t (amerikai) és engem, Tønsbergbe vásárolni és vettem Fanta Exoticot!!! Ami a kedvencem volt régen, de már nem gyártják, rossz nyelvek szerint betiltották mert mérgező volt, nem hiába imádom! Ezenkívül találtam szalámit (HÚS) meg vajat egész olcsón, de zsepiből volt kb 2 fajta, ezek után nem kétlem hogy a norvégok inkább szívják az orrukat mintsem fújják. Vettem egy csomó zöldséget levesnek, kukoricát főtt kukoricának, úgyhogy ezeket fogom enni minden helyett. A blokkokat meg szigorúan elrakom, hogy tudjam mire vertem el a világ összes pénzét.
A vásárlás után elmentünk egy nagyon szép partszakaszhoz, tettem is fel fényképet, mert megígértem. Annyit csináltam, hogy a Mariana azt mondta, vennem kéne egy profi gépet, hogy az anya biztosan elégedett legyen.
Fura, hogy itt a harmat nem reggeli, hanem délutáni, a nap erősebben süt télen, mint nálunk nyáron, a pázsit a háztetőkön van és mindenki gazdag mégis sír a szájuk. Nyilván egy éhező afrikai ugyanezt gondolja rólam, de ezek tényleg marhára el vannak kapatva.
Láttam naplementét, megkóstoltam a tengert (ami SÓS!), segítséget kértem egy norvég eladótól, gyönyörködtem a harmatcseppes lóheretengerben és élveztem a 10 fokos hőmérséklet különbséget árnyékos és napos útszakasz között.
Szóval a nap termékenyen telt, és ez az a szó amit sehogy se tudtam elmagyarázni angolul, de most megmondta nekem a gúgül és még mindig nem tudom, de az volt! Holnap énekóra. Felveszem a hangokat magnóra és eladom egy pornófilmhez.

354 days left

Hétfőn volt az első YouthGroup találkozó, azaz 5-re jött pár 18-23 éves fiú meg lány és 10-ig edzettünk. Ebben benne foglaltatik a bemelegítés, az akrobatika, a zsonglőrködés, az ének és a szabadfoglalkozás. Mivel már reggel volt két vörksop és eléggé kimerültem, nem ment annyira a futás, sőt, ami azt illeti semmi se. Megismerkedtem egy amerikai fiúval, aki szerint vagány a hajam, azt mondta Amerikában nem látni ilyet mert mindenki keresztény. Gyanítom, hogy még mindig nem sajátítottam el az angol nyelv rejtelmeit, vagy tényleg ezt mondta, de akkor az nagyon gáz. Ő csak úgy hipp-hopp gondolt egyet és idejött, nincs se szállása, se semmije, hálistennek a Stellások gondolnak az ilyen elmebetegekre és tudnak segíteni.
A többiek is nagyon cukik voltak, leginkább norvégok, még mindig fogalmam sincs kik, pedig csináltunk egy ismerkedős-névmemorizálós gyakorlatot: körbeálltunk a próbateremben, a Merete meg bedobott egy zsonglőrlabdát, amit körbe kellett passzolni, mindig a melletted lévőnek a nevét kiáltva, akinek dobtad a labdát. Aztán random elkezdtünk futkorászni a teremben, egyre több lett a labda is, én meg alig tudtam kiabálni a Maria nevét, mert folyton a Hovar-ra kellett figyelnem, aki az én nevemet kiáltozta, hogy időben elkapjam a labdát, közben meg fuldokoltam a nevetéstől. Arról nem is beszélve hogy hányszor estem el, ugyanis ez a rengeteg feladat túl sok volt az agyamnak egyszerre, így a szaladgálást gondolom kiiktatta.
A vacsora megint hányás volt, ezúttal a Dorota csinálta. Váltig állította, hogy ez eredeti lengyel kaja, én nem hiszem, hogy ott semmiben nincsen hús. Az első fogás paradicsomleves volt rizzsel, ezt a kombinációt annyira nem értettem mondjuk, a második meg saláta, mindenféle zöldségből meg pirított mandulával, na az mondjuk ehető volt, úgyhogy kikapirgáltam. A "vacsora" után ettem egy kanál mézet, mert az itt nagyon finom, és olyan gusztán néz ki, ilyen krémes barna, olyan mint a karamell.
A Mariana megkérdezte, hogy mi lenne, ha hétvégén 3 napos hegyi túrára mennék vele, felvetettem, hogy esetleg valami diszkrétebbel kéne kezdenem, de szerinte olyan itt nincs, úgyhogy meglátom, hogy kapok-e olcsón valami vízálló, meleg holmit, mert amiket mutatott, olyanokat még sose láttam.
Ja! Töltöttem fel új képeket a webalbumba!

356 days left

Túléltem egy hetet!:)
Szombat délelőtt a frissen alakult Angel Quire tagja lettem, ami egy énekkar, amiben néhány tökidegen nő meg mi lányok énekelünk. A Merete a vezető, a Maria (aki a mentorom) a segédje, nekik elképesztő hangjuk van. Nyilván megint ment az orgia ügy, én a Dziwny-t kaptam, hál istennek, mert vele semmi sem ciki, aztán végre elkezdhettünk énekelni, meg improvizálni meg a Mariana tanított egy szlovák dalt, aminek az eredetijére olyan szépen ráénekelt a Merete, hogy sírva fakadtam:)
Délután a Mariana-val főztünk egy zöldséges rizst és megettük a teraszon, nagyon almás volt:)
Este fájösót csináltak a fiúk egy elég messzi sátorozó helyen (azt hiszem Trollvann-nak hívják, ami manóvizet jelent), ahol éppen egy gyerekeket segítő akció résztvevői voltak a közönség. Ugyanis ez a szervezet azt szeretné, ha a gyerekek jól éreznék magukat a természetben és ahelyett, hogy egész nap a gép előtt ülnének, menjenek játszani, túrázni és egyéb szórakoztató dolgok. Ez a hely, hát ez valami csodálatos! Egy apró félsziget egy hatalmas tóban, körülötte égig érő fenyvesek meg sziklák, nyilván nem fotóztam le, de a Mariana megígérte, hogy elmegyünk oda egyet kirándulni, akkor majd csinálok jó sok képet. Az előadás marha menő volt, az Øyvind is csak egyszer égette meg magát, akkor is csak azért mert a fenekébe dugdosta a lángoló fáklyát:) Volt szöges asztal, arra is ráfeküdt, a Dziwny meg tüzet lehelt egy fáklya segítségével.

Ma ugyanannál a tónál volt vörksop, csak most a Dziwny helyett a Mariana-val mentünk. A legfiatalabb gyerek kb 2 éves lehetett, a legidősebb meg 12, így elég nehéz volt olyan dolgokat kitalálni, amire mindegyik fogékony, de nagyjából sikerült. Megint összebarátkoztam pár kislánnyal, ők csak a kezemet fogva voltak hajlandóak közlekedni, még akkor is, mikor bukfencezni kellett. Jaj és a kis cuki pókember! Ő egy édes totyogós, végig mellettünk bolondozott, mikor elesett, akkor is gurgulázva röhögött, hát fantasztikus volt! Azt megfigyeltem, hogy mindig van legalább egy gyerek aki folyton lázad és elront minden jó pillanatot, de még sajnos nem tudom, hogy kell ezeket jó útra téríteni, vagy kell-e egyáltalán. Hazafele a kocsiból láttunk rénszarvast, egy anyukát meg a gyerekét! Olyan furcsák voltak, először azt hittem szamarak, csak mikor megláttam a Vigyázz rénszarvas! táblát akkor realizáltam, hogy mik is ők! Agancs nélkül olyan suták:) Tegnap meg őzeket láttam ugyanezen az úton, úgy tűnik itt az állatok családostul közlekednek.

357 days left

Tegnap reggel felkerekedtünk és elmentünk az első igazi vörksopomra:) Megint az Øyvind volt a vezető, ami arra jó, hogy kezdem érteni a norvég meséket, amiket előad a gyerekeknek. Na és hát a Dziwny. Az egy tökkelütött elmebeteg fogyatékos, ki is találtam rá egy szót: ununderstandable, ennek örültem egy napig, aztán persze rájöttem, hogy ez a szó már létezik, a google megmondta.
A mai csoport nagyon vad volt, szinte alig lehetett lekötni a figyelmüket 2 percnél tovább, úgyhogy sokat meditáltunk meg táncoltunk szalagokkal. Segítettem nekik az akrobatikában meg a zsonglőrködésben, aztán a Dziwny bemutatott valami gyakorlatot, nem tudom mi a magyar neve és ami azt illeti az angolra sem emlékszem, egy nagyon magasról lelógó textilen mászott fel-le, meg magára kötözte és pózolt. Az óra után megint kaptam ölelést, aztán a tanáriban (ami eddig mindkét iskolában valami luxusrepülőtér szintjén volt) egy kis oktatást Európa történelméről és egy dícséretet az Egri Bikavérre. Mondtam nekik, hogy én találtam ki.
Délben, mikor hazajöttünk, a Merete meg a többiek ebéddel vártak, hogy mást ne mondjak, nem sokat ettem belőle, aztán kezdődött az énekóra. Úristen.
Én eddig egy nagyon nyitott személyiségnek tartottam magam, de lehet hogy az apának végül igaza lesz és besavanyodok, mert ami itt folyt, az számomra megdöbbentő. Az óra úgy kezdődött mint minden más, nyögve kell futkosni random a próbateremben, gondolom azért hogy áramoljon a csí, nem tudom, meg néhány gyakorlat a terem közepén. Aztán jött a Merete, elkapta a derekamat és közölte, hogy most egymást fogjuk kényeztetni. Szóval párokba rendeződtünk és a Merete elkezdett simogatni meg dobálni a karom, azt mondta lazuljak el és bízzak benne, nekem ezt egyszer mondták és nem lett jó vége. Hát ez így ment hosszú percekig, néha megláttam magunkat kívülről, ahogyan ez az orgiaszerű nyögéshalmaz vonszolja magát körbe-körbe, olyankor elmosolyodtam, de mivel éppen asszimilálódom és megpróbálom felvenni az itteni értékeket, nem röhögtem el magam. Na mikor ennek vége lett, hál istennek nekem nem kellett ugyanezt elvégeznem a Meretén (a többiek váltották egymást), hanem jött az énekóra. Körbeálltunk, a Merete pedig megtanított nekünk egy gregorian dalt, hangzatokat képeztünk és ezekből jammeltünk egyet:)
Mit ne mondjak, marha jól szólt. Ezután elpróbáltuk az In This Heart című dalt, amit már egyedül is kellett nyomatni, a Merete azt mondta, hogy "It's beautiful", én meg hiszek neki, úgyhogy már megint király vagyok!
Az énekóra után jelmezeket válogattunk a lányokkal, ugyanis az Anja férjhez megy és tartottunk egy rögtönzött leánybúcsút. Mindenki kapott egy otthonkát, egy fátylat meg hülyére sminkeltem magunkat meg a Dziwny-t, aki a végére sokkal inkább nő volt, mint mi együttvéve. Bepattantunk a Stella furgonba és bementünk Tønsbergbe egy szerintükpubba, ami egy füves szkás-reggis akármi volt, és úgy nyomatták a füstölőt, hogy majdnem rosszul lettem. Szóval annyira nem tudtam azonosulni a bulihangulattal, csak a néha egy-egy dalt előadó Mr. Orchestra kötötte le a figyelmemet, aki egyszerre játszott dobszerkón, gitáron, szájharmónikán meg énekelt és trombitázott. Hálistennek a Dorota egy normális ember, vagyis a legnormálisabb, szóval hazavitt olyan fél 2 körül én meg örömmel nyugtáztam, hogy a sarkon van egy Total nevezetű diszkó, ahol bármikor otthon érezhetem magam:)

359 days left

Háhááá! Dehogynem kellett már az első nap beégnem!
Szóval a vörksop. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy iskola tornatermében középkori jelmezbe öltözött 2 alak (mellettük én) ugráltat 16 kiskorút, játszik pantomimeset, zsonglőrködik, táncol, és ordibál, mindezt egy egyáltalán nem annak tűnő, de felépített rendszerben. A történethez hozzátartozik, hogy az órát az Øyvind vezette, mivel a gyerekek norvégul beszélnek, úgyhogy ebben a mesében én voltam a különös magyar, akivel csak angolul lehet társalogni, de meglepő módon itt még a hatévesek is tudnak egy keveset. Az óra végén kaptam egy indokolatlan ölelést a nagyon cuki lila ruhás kislánytól, aki végig nekem dobálta a zsonglőr babzsáklabdát, hogy utána mosolyogva közölhesse hogy "Sorry". A mai napon csak zenekapcsolgató, meg néha besegítő voltam, de holnap már rendesen mezben kell feszítenem, úgyhogy miután hazaértünk, hagytam, hogy az Anja kijátssza magát és random stílusú ruhákba öltöztetve összeállítsa a holnapi fellépőruhám. Ami amúgy király lett!
Ezenkívül megvettem életem második doboz norvég sörét, miután az előző rossz volt, remélve, hogy ez jobb lesz. Végülis ráérek kipróbálni az összeset is akár...

360 days left

Szombat 

Jaaaaaj! Az első nap egy szar volt.
Hát először is a repülőtér. Annál a pontnál ahol le kell venni az övedet, a fülbevalódat, na ott engem szinte levetkőztettek és kipakoltattak mindent a kézitáskámból. Ebben az volt a legjobb, hogy a dolgaimat külön dobozban egy futószalagra kellett tennem, amin hangsebességgel száguldottak a dobozok, tehát nagyon ügyesnek kellett lennem, ha nem akartam hogy a laptopommal együtt az egész életem a süllyesztőben kössön ki. Miután sikeresen felöltöztem, nagy nehezen, de rájöttem, merre kell indulnom a repülő felé, ahol persze kilométeres sor állt, plusz akkora paraszt magyarok álltak mögöttem, hogy attól tartottam megdobálnak lószarral. Most már mindegy, de azt senki nem mondta, hogy a repülőre két lépcsőn is fel lehet szállni. Nem tudom miért, de valahogy a lépcső aljánál földbegyökerezett a lábam és egy afgán VIP utasnak kellett magamhoz térítenie, gyanus, hogy azt hitte szellemi sérült vagyok. Na aztán próbáltam ablakot keríteni magamnak, dehát miért is lett volna hely, úgyhogy olyan helyet sikerült kifognom, amelyiknél egy fél ablak volt, de jó , mert mint később kiderült, amiről nem tudunk az nem fáj, nem kell az ablakon kifelé nézelődni. A felszállás egy számomra érthetetlen dolog volt, begyorsítani 600-ra, aztán kettőt fékezni, na mindegy, a legrosszabb mégsem ez volt, hanem a klausztrofóbia és a liftező belső szerveim kombinációja. Hagyjuk is, mert rámjött a hányinger. A gépem sajnos 20 perccel azelőtt érkezett meg mint az várható volt, a csomagomat majdnem elveszítettem, a Merete meg vagy elfelejtette, hogy mikor jövök, vagy csak simán leszarta, de nem volt ott, ahogy senki más sem, úgyhogy egyedül bénáskodtam a telefonommal, mert az hogy nem működött, gondolom kikövetkeztethető a szituációból. Később végülis megérkeztek, a Per meg a Merete, meg az egyik fiúk, akikkel egy komppal hajóztunk át a tengeren. Király volt, bárcsak ne este 10-kor lett volna, többórányi szenvedés után, akkor lehet hogy élvezem.
Mielőtt lefeküdhettem volna aludni, elvittek egy buliba, ami egy fesztivál fílingű barát parti volt, zenekarral meg az összes emberrel, akivel meg kellett ismerkednem, ők testnevelési sorrendben:
Anja (német) és a barátja Christian (spanyol), akik abban az erdőben élnek ahol én is, csak pár kilométerrel arrébb,
Dorota és Dziwny, a lengyel pár, a lány mindenes a társulatnál, és van egy kutyája, a neve valami Forba, de én csak Kis Hülyének hívom.
Mariana, aki szlovák és adott nekem enni,
Øyvind, aki norvég és egy batáris állat, ennek köszönhetően az akrobatika órák vezetője.

Vasárnap

Vasárnap szabadnapom volt, azaz tettem egy sétát a Dorotával, abban az erdőben, ami körülvesz minket. Ez igazából egy kultúrális központ, nem csak mi, hanem egyéb más művészek is élnek itt, tele van a hely kis házakkal, ezekben alkotnak és laknak, festők, szobrászok, a nagyobb házakban pedig menekültek élnek.
Este elmentünk az Anjaékhoz, csináltunk tüzet, meg főztünk valami zöldséges rizses izét.

Hétfő

Reggel 9-kor megbeszélésünk volt, ami azt illeti tényleg annak minősül, nem is tudom, hogyan, de szinte értettem, hogy miről beszélnek. Találkoztam a Thorunnel, jézusom, elég rémisztő, de nem baj, valakinek irányítania is kell. Ezt követően lebontottunk egy hatalmas cirkuszi sátrat, az arachnofóbiám intenzitása meglepő módon a tizedére csökkent, szinte nem is kellett megálljak a pókok miatt, nemhogy még sikoltozzak kérem szépen! Szóval az nagy meló volt, ezért az Anja meg a Christian el is vittek Stokkébe vásárolni néhány essóess dolgot, később pedig olyan jót aludtam, hogy szerintem otthon is bevezetem majd ezt a sátorbontás dolgot.

Kedd

Reggel 9-kor zsonglőr edzés. Bemelegítésnek törzsi zenére nyögtünk és simogattuk magunkat, meg néha vergődtünk egyet. Csodálatos volt, megláttam a mennyek kapuját.
A zsonglőrködés nem túl kimerítő dolog, az viszont, ha béna vagy, annál inkább. 3 órán át hajolgatni, guggolni, futkosni a labdák után, nem túl hálás feladat. Számolni kell a következményekkel.
Az edzés után Dziwny és Dorota elvitt Tønsbergbe, ahol megmutatták a legfontosabb dolgokat: a rendőrséget, az adóhivatalt és az Asiashop-ot. Ez a bolt nyújtja a legolcsóbb és legehetőbb élelmiszereket. Miután kiderítettük, hogy a lengyel és a magyar nyelv ugyanaz, hazakocsikáztunk és elmentem Anjával sétálni a házukhoz. Kb 40 perc alatt oda is értünk, aztán elvitt egy tóhoz, ami gyönyörű volt, olyan Herripotteres, nagyon szép! Hazafele biciklivel jöttem, hiába bizonygattam, hogy nincs szükség óvintézkedésekre, ragaszkodott a mentőmellény, 3 lámpa kombinációhoz. Hát, hogy mást ne mondjak, baromi jó volt! Tényleg! Naplementében biciklizni a dimbes-dombos norvég földeken.. megfizethetetlen. Persze a vége felé az emelkedőkön már toltam a biciklit, aztán, hogy ne legyek olyan égő inkább a váltóval szarakodtam, hátha fel tudok mégis menni. Ennek következtében sikerült leugrasztanom a láncot a helyéről, így az út további részében már tényleg tolhattam a bringát. Fájt mindenem és izzadtam, mint az állat, de fantasztikus volt.

Szerda

Úristen! Reggel akrobatika óránk volt. Basszus! Nem tudom tudja-e valaki milyen érzés valaki hátáról szaltózni, vagy egy álló ember vállán állni feltartott kézzel, DE ÉN IGEN!!!!:) Úristen, lehet, hogy vannak valahol rejtett izmaim meg egyensúlyérzékem? A rejtett izmaimban immáron biztos vagyok, ugyanis ma este már nem tudok közlekedni, mert képtelen vagyok egy lépés megtételére. Nem nagyon van olyan pont a testemen, ami nem fáj, de annyira jó érzés! Miután kisikoltoztam magam, hogy mekkora király vagyok, segítettem megfőzni az ebédet. Ha ettél már szart..
Kérem szépen, volt ott valami rizs, ebben az egyben talán biztos lehetek, mert hogy a többi felismerhetetlen volt, abban sincs kétség. A húsról kiderült, hogy nem az, se az íze, se az állaga, gondolom az a tofu, a csicseriborsót csak találgatom, sárga volt, borsóalakú, de nem sárgaborsó, meg valami tartármártás, azt hiszed, de nem, hanem egy ehetetlenül keserű szar. Mondtam, hogy nem vagyok éhes. Ebéd közben norvégul tanultunk, az azt jelenti hogy a Merete, a Per, a Thorunn meg az Øyvind norvégul beszélgettek.
Délután díszletet festettünk meg gyakoroltam kicsit a zsonglőrködést, hála istennek tovább jutottam, mint kedden, különben sírtam volna.
Most a Mariana zongorázik a nappaliban, nagyon cuki a skáláival, én meg ettem egy pesztós szalámis kenyeret, hogy elnyomjam a csicseriborsó emlékeit. Holnap a Marianával és az Øyvinddel tartok valami városba, ahol egy workshopon fognak bohóckodni. Elvileg csak nézni fogom. Remélhetőleg még nem kell beégnem.