253 days left

Hát nem semmi volt ez a karácsonyi buli. 2 napon keresztül foglalkoztunk az előkészületekkel, takarítottunk, díszítettünk, építettünk egy bárt, főztünk meg ilyenek. Az este úgy kezdődött, hogy a Stella előtt forraltboroztunk, vagy nem tudom mi volt az, szerintem bor, meg benne egy csomó mag meg gyümölcs. Kicsit kényelmetlen érzés volt, mert utálok idegen emberekkel bájcsevegni és csak azért mondani valamit mert most éppen az a rész van. Aztán bementünk a próbaterembe, ahol svédasztalos kaja várt minket, amit a Jacob meg az Andreas főzött. Úristen, nagyon finom volt! Itt volt a Dziwny anyukája is és készített pierogi-t, ami hússal töltött tészta, anya csinálnod kell!!!!!!! Ja, én meg sütöttem habcsókot, lekvárral töltve, ne kérdezd, nem tudom hogyan. Állítólag finom lett, én nem kóstolhattam meg a tojás miatt, mindenesetre jó illata volt, viszont a büdös életbe többé nem szenvedek ezzel a törékeny szarral.
A vacsora után zenéltünk egy kicsit az Anja-val, ami azt jelenti, hogy én voltam az előzenekara, zongoráztam kicsit, aztán hagytam érvényesülni:) Ő ukulelén játszott meg énekelt és annyira király volt, hogy ő a példaképem innentől. Egész este szabad színpad volt, csomóan zenéltek, később a diszkó számok alá doboltak meg énekeltek.
Aztán volt egy rész, amit nem értettem, valami díjat adott át a Per az Øyvind-nek, az egész éves teljesítményéért, norvégul, aztán elkezdett táncolni egy indián maszkkal az arca előtt és füstölővel a szájában. Ekkor egy pillanatra belegondoltam, hogy ő a főnököm.
5 perc múlva még inkább belopta magát a szívembe, mikor filmes és zenés cd-ket kezdett osztogatni. Én egy elég darkos kinézetű zongorásat kaptam, mondta, hogy ez tökéletes nekem és tanuljam meg az összes dalt. Igenis, uram!
A diszkó szessön annyira Stella-s volt, eleinte mindenki tartotta magát, aztán előkerültek az állati bundák, maszkok, az Øyvind rózsákkal zsonglőrözött, fel-fel bukkant néhány akrobatika elem, de az este csúcspontja számomra az volt, mikor az őrjöngés közepette a Merete elkezdett énekelni valami improvizációt, az Andreas meg kísérte harmonikán, de mindezt erre a számra. Érdemes 00:20-tól belehallgatni a refrénbe.

257 days left

Juhúúú! Ma egész nap esett a hó, úgyhogy elmentünk a Maku-val kirándulni! Olyan gyönyörű volt, a hó néhol combközépig ért, közben meg az égből szakadt, de olyan sűrűn, hogy a levegő is fehér volt. Azt játszottuk, hogy beálltunk a fák alá, a Maku meg megrázta őket és egyszerre minden fehér lett, nem kaptam levegőt a hódarától ami ránk hullott és egy kicsit ijesztő is volt.. Nem tudom mit érezhetnek akik lavinába kerülnek, de valószínűleg nem tökéletes biztonságot. Meglátogattuk a hegyoldalba épített szaunát, meg kerestem állat lábnyomokat de úgy tűnik tegnap mindenki bulizott, mert egyet sem találtam, pedig dél is elmúlt már. Aztán hazafele azt játszottuk, hogy ki tud magasabbról ugrani, és prérifarkas nyomokat hagyni a hóban. NYERTEM!

261 days left

Hurrá, beteg vagyok! Sikerült kibírni 3 hónapot súlyosabb megbetegedés nélkül, hát íme a jutalmam:
Tegnap reggel arra keltem hogy fáj a torkom és hányingerem van, aztán ez csak rosszabbodott a nap folyamán, olyannyira, hogy a reggeli eligazításról haza kellett jönnöm, mert majdnem elájultam. Itthon aztán bevettem egy csomó gyógyszert, befeküdtem az ágyamba, de ez mit se segített, egyre magasabb lett a lázam. Mivel már annyira meg voltam ijedve, hogy hirtelen akár imádkozni is kedvem lett volna (ha ugyanis nem teszem, akkor nem próbáltam meg mindent), mikor jött a Dorota meg a Maku és mindenféle alternatív abrakadabra dolgokkal kezdtek kezelni. A legjobb része az volt mikor egy tibeti réztálat kellett a hasamra tenni és azt ütni, hogy rezgéseket bocsásson ki az összes létező sejtemre. Nem tudom, hogy használt-e, mindenesetre megnevettetett. Mára már elmúlt a láz, csak még érzem hogy gyenge vagyok, az étvágyam is megjött de enni még nem merek. A Dziwny úgy látja, hogy csak azért lettem beteg hogy ne kelljen elpakolnom a hatalmas fa palettákat, amivel ma végeztek, a Dorota szerint azért, mert ezen 3 hónap alatt úgy megerősödtem hogy már meg tud birkózni a szervezetem egy betegséggel, nem úgy mint azelőtt. Ennek nem nagyon látom értelmét, hogy miért kéne lebetegednem ha erősebb vagyok.. azért hozott néhány természetes gyógyító eszközt is, 3 kiló citromot meg gyömbért meg fokhagymát, úgyhogy csodálatos illatom van.
Jó érzés itt betegnek lenni.

még mindig 265 days left

Ez pedig a perzselő déli nap a HORIZONTON. Na ebből a magasságból állapítsd meg hogy merre van észak öcsém, elveszve a dzsungelben.. moha is mindenhol van, nem csak a fákon de a házakon meg az utakon, minden irányból, minden mélységben, áttekinthetetlenül a végtelen tajgán. Hallom a farkasok vonyítását...

265 days left

Ami azt jelenti, hogy ma van 100 napja hogy a jég fogságába estem! Ennek alkalmából küldöm ezt a képet: Reggel 10-kor azért már itt az ideje a napfelkeltének.

267 days left

Hát itt nem jött a Mikulás. Ezzel szemben egész nap az erdő túloldalán lévő raktárba pakoltuk a hatalmas fa és fém alkatrészeit a színpadnak, köszi az anorákért, nagy szükségem volt rá. Ma este 6-ig dolgoztam kb, elég menő vagyok, mert élveztem, jutalomból gólyalábaztunk kicsit a Dziwny-vel, aztán csináltunk vacsorát a Maria-val: kakukkfüves lazacot, gombás paradicsomos körettel!!!! Úgyhogy már jól vagyok.
Holnap megint répatortát sütök, mert szombaton a ChildrenTheater-nek (amit az Anja vezet) lesz előadása és valamivel meg kell etetni a szülőket.
Otthon akarok sétálni a karácsonyi vásárban, a mindenféle fények közt és forralt bort inni sült kolbásszal, meg vásárolni teljesen felesleges dolgokat és nevetni és bulizni, és nem törődni semmivel.
Jaj Andrááás úgy hiányzol! Két hét múlva ilyenkor már bőven veszekedhetünk!!!!!!!

268 days left

Ma véglegesen vegetáriánus lettem. Azzal kezdődött hogy grillpartit tartottunk a ház előtt (igen, még mindig -12° van meg hó), a fiúk sütöttek egy hatalmas darab húst. 2 órán keresztül minden rendben volt amíg söröztünk és körbeálltuk a 1,5 méter átmérőjű, brooklyni kukákra emlékeztető tábortüzet és rögtönzött zenekart alapítottunk. Aztán a Cristian kijelentette hogy kész a kaja, mi meg bevonultunk naivan az ebédlőbe, ENNI. Na már most a véresen, félig átsütve, nem tudom mióta jelenti azt, hogy a hús ehetetlenül rágós és ízetlen, de ez egy rakás szar volt. Szóval rágtam egy darabkát kb 35 percen keresztül, aztán kimentem diszkréten a konyhába, mikor visszatértem már nem volt a számban, utána már csak kenyeret ettem majonézzel.

269 days left

2 hét múlva megyek haza!!!!!!!!! Úristen! El se hiszem!
Túl vagyunk a hétvégi előadásokon, úgyhogy már elmondhatom magamról, hogy a Stella Polaris tagja vagyok és megvolt az első fellépésem, sőt, egyből kettő. A szombati sokkal jobban sikerült mint a vasárnapi és ami a legnagyobb kihívás volt az a -12°, de csodával határos módon, egyáltalán nem fáztam az előadás közben. Ma megkaptam az e havi fizetésemet és mit tagadjam: Gazdag vagyok!!!!! Olyan büszke vagyok magamra hogy sikerült spórolnom és nem is volt olyan nehéz. Na most mennem kell Tønsbergbe a Maria-val vásárolni, csókolom!
:)

még mindig 274 days left

"I've had enough of this hazelnut creme, shit, what can I eat I only have these marshmallows...?!"

274 days left

Dorota: "Ditta! You were born to do the kiwido! Everytime I see you practicing, I have this impression."

még mindig 276 days left

Ma beöltöztetett a Lucy bohócnak. Kaptam hatalmas feneket meg melleket, egy piros orrot meg néhány feladatot. Többek között egy mérőszalaggal kellett felmérnem a terepet, azt mondta a Lucy, az a legnagyobb ajándék egy bohócnak, ha valami rosszul sül el, ennek megfelelően az első mozdulattal elvágtam a kezemet a mérőszalaggal, úgyhogy asszem ráéreztem. Aztán végigmentünk a jeleneteken, a lényeg hogy kettőnk közül ő a főnök én meg a buta... micsoda véletlen:) Mivel meg vagyok győződve róla, hogy a csoportos táncok nekem nem mennek, örömmel nyugtáztam hogy nem fogunk bennük részt venni, a mi feladatunk lesz kifigurázni a mozdulatokat és direkt elbénázni. Tökéletes.
Délután felkerekedtünk a két kisbusszal és elhoztuk a pár percre lévő raktárból a nagyobb kellékeket az előadáshoz. Legnagyobb meglepetésemre azokat a cuccokat amiket szeptemberben még segítséggel se bírtam megmozdítani, most tökegyedül cipeltem juhúúúú!!!! Erős vagyok! Kipróbáltam az új hótaposó cipőmet meg a síanorákomat, amiben úgy nézek ki mint a nagymamám, és tök meleg volt! Ja, mert leesett a hó. Megint, és remélhetőleg már így is marad mert az azt jelenti hogy még szebb lesz az előadás.
A héten dzsemmeltünk az Anja-val, a Maku-val meg a Petterrel (aki ugyancsak YouthGroup-os). Úgy indult hogy ők hárman összeültek zenélni, a Petter gitározott, a Maku dobolt, az Anja meg énekelt, én meg néztem. Aztán játszottam nekik zongorán egy kis Someone Like You-t, a végén meg már az Anja is dobolt én meg énekeltem, vagyis improvizáltam valami lálát. A Maria azt mondta, hallotta a varrószobából és neki az összes Stellás énekórát beleértve ez a "szám" tetszett a legjobban (nem csodálom).
Holnap megint fellépünk az AngelQuire-rel, aztán YouthGroup. Szombaton meg vasárnap előadás, aztán remélhetőleg lesz egy olyan napom amikor kiheverhetem a megpróbáltatásokat.

276 days left

Ha jól számolom, de nem biztos.
Tegnapelőtt este miközben a Stella előtt ültem az esőben, kimerülve és éhesen, éreztem először hogy jó helyen vagyok.
Az edzések egyre durvábbak, tegnap este 11-kor végeztünk, nem tudok mozogni, de a bokám nem fáj! Azt hiszem megerősödtem! Juhúúúú!!! Éppen egy dalt próbáltunk a többiekkel (ez is része az előadásnak), amikor megjelent a Lucy, aki asszem skót és bohóc és ő lesz a mesterem ezen a héten. A bemutatkozásunk gyönyörű volt, ő tétován állt a próbaterem ajtajában amikor a Per ráordított hogy meg se szólaljon, mert dolgozunk, csak álljon ott míg végzünk. A Merete elkezdte a szóló részt a dalból, erre megint felordított a Per hogy a Merete üljön le és álljunk neki ketten a dalnak a Lucy-vel. Ami abból állt hogy próbáltunk énekelni, közben vigyorogtunk, próbáltam realizálni hogy mi történik, ki ő, miért történik ez az egész, de a zavarodottságom ellenére igen varázslatos pillanat volt.. aztán a többiek is bekapcsolódtak az éneklésbe. A végén is nekünk kellett befejeznünk a dalt, ami már annyira nem ment mert a kimerültség, a rengeteg érzelem és hatás következtében a hangom kb olyan volt mint egy hullámvasút, ami sír, de a többiek teljesen odavoltak hogy milyen megható volt, nekem meg égett a pofám. A Per-nek később megköszöntem hogy minden pillanatban képes hülyét csinálni belőlem.
Ezenkívül kipróbáltam az égő palacsinta dobálást, ami nem azt jelenti hogy elbasztam az ebédet, hanem egy lapos kör alakú izét kell meggyújtani és dobálni egymásnak serpenyővel. Az összes szőr leégett a karomról, de sikerült. Estem keltem, repültem, sikoltoztam és féltem mint az állat, a Hanna meg röhögött, hogy ez elmenne egy komplett előadásnak.
Holnap megtanulok bohócnak lenni, aztán elvesztem a maradék méltóságomat is.
Csókolom

még mindig 281 days left

Kedves naplóm! Ma fantasztikus dolgok történnek velem! Épp most veszekedtünk az Andrással egy 3D-s világítós hold puzzle-ön!!!! Juhúúúúúú!

281 days left

Napjaim átlagosan telnek, már ami átlagosnak tekinthető egy cirkusz-színház életében. Ezen a héten már két YouthGroup foglalkozás is volt és szombaton meg vasárnap is lesz, mert készülünk egy előadásra, ami jövő hétvégén lesz. A tegnapin sikeresen legyőztem a tüzes poi-jal szembeni félelmeim nagy részét és az összes trükköt (amit tudok) kiviteleztem, égési sérülés nélkül. (Az egyszerűség kedvéért készítettem egy kis útmutatót az egyes akrobatika elemekhez.)

Az akrobatika szessön alatt természetesen a bokám újból elromlott, mint minden egyes alkalommal, meg már a hátam is fáj, miután a Dorota 5-ször egymás után felugrott a nyakamba (1. ábra). Ma mindent sikerült megcsinálnom, ami az ábrán található, a legtöbbet az Øyvind-nel. Általában a piros ember vagyok én, ez a valóságban is közelít a bőrszínemhez, ami vörös a kimerültségtől és az égéstől, ha nem sikerül valami.
Ma az egész edzés alatt Beksztrítbojz szólt, mert az Anja vett (VETT!) egy cd-t valahol, csak azért hogy nekem jó legyen! Hát mit ne mondjak, lehet hogy ezért voltam ma sikeres, nem akármilyen érzés az I'll Never Break Your Heart -ra csinálni a Dirty Dancing-be illő (2.) emelést. Istenem, annyira jó vagyok.

286 days left

Nahát, visszatértem küldetésemből: keddtől péntekig workshopon voltam a Merete fiával (Dai) és az egyik Zirk Mir-es haverjával az Andreas-szal.
Egy Waldorf iskolában segítettük a legfelső osztályt (16 évesek) az akrobatika, zsonglőrködés, kiwidozás, éneklés, táncolás, botos verekedés elsajátításában. Nagyon menő volt, minden reggel 10-kor kezdtünk és 3-kor végeztünk. Az első 2 éjszakát a Dai albérletében töltöttem, mert ő Oslo külvárosában lakik, a suli meg Oslo déli részén egy félszigeten van, szóval egyszerűbb volt így, mint hazajárkálni a 2 órára lévő Fossnessbe. A rossz oldala ennek az volt, hogy a Dai kb egy szót sem szólt hozzám. Soha. Úgyhogy a kényelmetlenség netovábbja kínzott 3 napon keresztül, de végül csütörtökön az egyik tanárnál aludtam, aki egy cukipofa nő, családi gulyásvacsora volt, a férje eszméletlen, a gyerekei meg nagyon kedvesek voltak. Valami nagyon extra kocsija volt, automata tetőmozgató szerkezettel, kezelni mondjuk nem tudta de marha jól nézett ki. Utazás közben kicsit izgultam, ugyanis annyira belemerült a történeteibe, hogy folyamatosan megállt az autóval hogy magyarázhasson, de így az út közepén. Én csak zavartan pislogtam, némi érdeklődést erőltetve a vigyorgásba merevedett arcomra, közben oda-oda néztem az útra, hátha jön valami, de szerencsére nem jött.
Péntek délután átverekedtem magam az Északi-tengeren Oslo belvárosába és egy térkép segítségével (mint egy igazi turista) eljutottam a Fagerborg templomhoz, ahol a többiek már javában próbáltak az esti DonkeyMass előadásra. Annyira örültem nekik, hogy rögtön nekiálltam takarítani, az se számított, hogy megint kinyalom a seggüket mert az elmúlt 4 naphoz képest ez még mindig mennyország.
Jótétlélek mivoltomból kifolyólagosan éjfélre értünk haza az Øyvind-nel, mert ottmaradtunk takarítani miután mindenki lelépett. Én az első 10 percben elaludtam, de szerintem ő is, miközben vezetett, mert néha éreztem bukkanókat meg indokolatlan kanyarokat, de épségben megérkeztünk végül. Itthon a Maria, a Dziwny meg a Hanna fogadott minket borral, vízipipával meg zenével, ennek köszönhetően hajnali 3-ig mulattunk, miután kellően berúgtak (mert én annyira nem) nekiláttunk zenét csinálni, én ütöttem random helyeken a zongorát, ami inkább volt dob némely pillanatban, a Dziwny a hegedűjével kergetett az őrület határára, az Øyvind megpróbált gitáron játszani valami rockot, de mivel nem tud gitározni, átpártolt egy másik hangszerre, aminek nem tudom a nevét, itt egy link. Eltartott egy darabig mire rájöttünk, hogy ez nem egy járható út, ekkor áttértünk a táncra, pokrócot és különféle állati eredetű bőr és szőrme takarókat terítettünk a fejünkre és körbetáncoltuk a lelki szemeim előtt tábortűzön pörkölődő Mariát. Ebből lassacskán akrobatika óra kerekedett, az Øyvind mindenkit dobált, a Dziwny csak velem kísérletezett de elég jól sikerültek a pörgetései, amik annyira kiszámíthatatlanul értek, hogy a végén már leszartam, hagytam, hadd csinálja, végül magától abbahagyta úgyhogy bejött. Ma egy piros vágással a fenekemen ébredtem, belém hasított egy emlék egy ostorról meg egy íjról, de nem akartam továbbmenni ezen a vonalon, úgyhogy ennek eredetét ezennel örök homály fedi.

295 days left

Reggel jógaóra volt, annyira ellazultam hogy akkor ébredtem fel mikor mindenki elpakolt már. Utána linkeskedtem itthon meg reggeliztem, aztán visszamentem ebédelni a Stellába, aztán 3-ig segítettem a Thorunn-nek fénymásolni meg újságcikkeket szortírozni. Szóval ma dolgoztam NETTÓ 2 órát. Most kénytelen vagyok a nappaliból internetezni mert máshogy nem lehet ezekkel szociális életet élni.. mindenki itt ül és dolgozik a számítógépén. Szóval én is.. dolgozom: blogot írok, farmvillezek, röhögök a Dziwny-n meg a Maku-n  meg a Dorotán, aki próbál rendet teremteni. Ma este remélhetőleg meg fogok inni egy üveg bort mielőtt felmosom a próbatermet a Maria-val. Vagyis.. együtt mossuk fel.

296 days left

Ma mindenki uszodában volt meg szpában, én természetesen nem mentem mert a szaunába nem szabad, a szpát meg nem tudom. Nincs fürdőruhám se, ki az a hülye aki szeptemberben kijön Norvégiába és hoz bikinit? Na egyébként reggel végig a Hanna-val nyújtottam meg jógáztam mert durva akrobatika óra volt, nekem meg még mindig fáj a bokám.. aztán a műhelyben dolgoztam az Anja-val meg a Cristian-nal, szerencsére befejeztem mindent, talán elkezdhetem varrni az új ruhámat. Holnap a Thorunn irodájában fogok aktákat tologatni mert ez is benne van a szerződésben, aztán felmoshatom a próbatermet, hogy érezzem a törődést.
A többiek ebben a percben hagyják el a házat az erdő felé, egy hómméjd szaunázás reményében.. jó éjszakát Ditta.

297 days left!!!!!!!

Kevesebb, mint 300!
Aaaandráááááás!!!!! Tudom, hogy most épp edzésen vagy, hogy gyönyörű maradjon a tested amíg találkozunk, de akkor is! Hazafele vegyél zsömlét, mert nem lesz holnap reggelire!


Az előadás jól sikerült, félreértések elkerülése végett: nem volt benne szerepem. Ez egy karácsonyi hagyomány amit minden évben többször előadnak, nekem meg fogalmam sincs az egészről, úgyhogy hogy lennék már benne?:)
Nem botránkozott meg senki (legalábbis nem nyilvánosan), de én nagyon élveztem, ennek örömére egy hét múlva megismételjük Oslo-ban.
Csütörtökön jött a Virág, ma ment vissza Angliába, figyelemmel követte az eseményeket, majd közölte a Merete-vel, hogy meg van elégedve, jó helyen vagyok.
Múlt hét hétfőn a YouthGroup alatt kiment a bokám mert akrobatikáztunk, aztán ezt elfelejtettem és most megint kiment. Úgy fáj mint az állat és holnap akrobatika edzés lesz. Gondolom végig a sarokban fogok jógázni a Hanna-val...
Tegnap megmutattam a kosztümöm vázlatát a Per-nek, hogy ellenőrizze nem néz-e ki hülyén (természetesen de), azt mondta az én színem a bordó, nem az undorítóciklámen, ezután közölte (nem tudom hogy a ruha mennyit nyomott a latban), hogy bohócnak fogok állni. Ezen a ponton elég ádáz arcot vághattam, mert ilyenekkel próbálta menteni a helyzetet, hogy azért gondolt erre mert olyan jó humorérzékem van, meg kedves vagyok, meg infantilis. Szóval tudok hova fejlődni: udvaribolond -> bohóc. Úristen! Az összes hülyének otthon igaza lesz, aki azt mondta, hogy eljövök egy cirkuszba bohóckodni! Nem baj, a budapesti cirkuszban Beksztrítbojzra lovagolnak az artisták, talán stílusosan én is hülyét csinálhatok magamból az I Want It That Way-re.

304 days left

Nem emlékszem.
A múlt hét elég húzós volt, ez se kutya, mivel szerdán (jézusom az holnap van!!!) előadás lesz és mindenki arra készül. A címe Donkey Mass, avagy Ship Of Fools. Egy templomban fogják előadni, különböző hülye jelmezekben, elmebetegeket alakítva. Ma egész nap próba volt, a templomban mínusz 3 fok van, ennek ellenére a finálé az volt, hogy a Mikkel (aki régen önkéntes volt, most visszatérő színész) anyaszült meztelenre vetkőzött egy másodperc töredéke alatt. Csak kicsit lepődtem meg, kezdek hozzászokni az efféle természetességhez, végül is, mi ebben a fura.
Tegnap megint Youth Group volt, úgy tűnik ezentúl minden hétfőn hajnalban fekszem le aludni. A Merete egyik fia tartotta az akrobatika órát, ő mondjuk nem szarozott, kézenállásból szaltóval melegítettünk be, ami nem azt jelenti, hogy mindenki.. páran (köztük én is, ha nem lenne világos) segítséggel gyakoroltuk és megpróbáltunk nem mélyebbre zuhanni a parkettánál. A capoeira szessönre sajnos megfájdult a bokám (a másik, nem az amit nyáron kibicsaklított az András és még mindig fáj), úgyhogy nem tudtam részt venni, de legalább utána jól felbasztam magam a kiwidoval, amire az Anja azt mondta, hogy született tehetség vagyok. Képzelem milyen lehet annak, aki tehetségtelen.
Na a második hónap végére kirajzolódott, hogy kiket utálok és kik idegesítenek. Ez majdnem elfér egy emberben (Mariana), de a Maria-nak is jutott. Milyen furcsa, a nevük is hasonló........
A Mariana-t azért utálom, mert okoskodó, folyton kioktat, idegesítő stílusban sztárolja magát és feltűnési viszketegsége van. Szerintem jól fel kéne pofozni, de ilyen megalázóan és akkor talán visszavenne az arcából. Na mindegy, annak ellenére hogy egyáltalán nem tartom türelmes embernek magam, egész jól viselem, talán azért mert tudom, karácsony után elhagyja ezt a környéket és egy másik országba költözik.
A Maria szimplán egy tehetetlen alak. A legelviselhetetlenebb az egészben, hogy megpróbál mindent rám hárítani. Reggel képtelen felkelni, nekem kell szólni, hogy míting van, időre sose ér be, mert leszarja hogy hányra kell menni, ha közös felelősségünk van az általában az enyém, ha nincs megcsinálva akkor mindneki rajtam kéri számon és ez egy kicsit kurvára felbosszant, úgyhogy ha lesz rá időnk már kértem időpontot a Marie-tól (aki a mentorunk) egy kis elbeszélgetésre. Azon kívül, hogy a szellemi képessége hagy némi kívánni valót maga után, a fizikuma és az akaratereje is hanyatlani látszik, ha egyáltalán volt neki olyan valaha. A Stellások közül köztudottan én vagyok a leggyengébb, a problémás szívem miatt figyelek is (egy kicsit) arra, hogy erősödjek de ne terheljem túl magam. Ez a csaj meg nem hajlandó semmit cipelni, folyton nyávog, hogy ő ezt nem tudja, gyenge, meg ez milyen nehéz, úgyhogy felvilágosítottam az előbb említettekről és hogy senki nem fogja megoldani a problémáit helyette, úgyhogy sürgősen szokjon hozzá, hogy nem a a személyes asszisztense vagyok és nem a hordárja, hanem az önkéntes partnere. Szóval ez marha idegesítő, én nem ezért jöttem ide, hogy felvigyázzak meg mások helyett dolgozzak a fene egye meg!
A jó motívum a napban az volt, hogy találkoztam egy csávóval, aki orgonísta, de olyan szinten, hogy ha szereted az egyházi zenét, ha nem, akkor is tátott szájjal bámulsz.
Holnap előadás és már nagyon várom az istenfélő öregasszonyok rosszalló megjegyzéseit, meg dermesztő sikolyait a meztelen Mikkel meg a bibliát zabáló Cristian láttán. Juhúúúúú!:)

309 days left

Ma is álmos vagyok és 2 perc múlva majdnem éjfél, úgyhogy viszlát!

310 days left

Hétfőn én főztem az ebédet a csapatnak, ami kisebb sokkot váltott ki a Maria-ból, ugyanis megelégeltem, hogy (tökmindegy hány fogás van, pl. az első gulyásleves, a második meg sültkrumpli rántott hússal), ezek mindent egy tányérban összekevernek és úgy eszik, emiatt határoztam úgy, hogy egybe megfőzök nekik mindent, ezzel is időt és energiát spórolunk. Szóval összevágtam salátát, répát, csomóféle zöldséget, kinyitottam 6 különféle konzervet meg 7 fűszerkeveréket, egy csomag rizst, ezeket beledobáltam egy lábasba, felöntöttem vízzel és megfőztem levesnek. Senkinek nem volt panasza.
Ezután következett a YouthGroup, jöttek az arcok tréningelni, jól szétégettem magam a "tüzes poi/meteor"-ral (mert így hívják magyarul, megnéztem!), ez olyan mint a kiwido csak ég, video itt a Stella Polaris-ról fájörsó közben. Szóval enyhítvén a napi izgalmakat, hajnali 5-ig beszélgettünk, a Dziwny, a Dorota, egy másik lengyel srác a YouthGroup-ból meg én egy üveg bor mellett, amit ketten ittunk a Dziwny-vel, szóval nem volt semmi a kedd reggel 2 óra alvás után, másnaposan.
Kedden természetesen késtem a reggeli énekóráról vagy 10 percet. Ezért az iskolában azt hiszem figyelmeztetés jár, hát engem le se szartak, túlságosan bele voltak merülve a szájnyílás és a genitáliák kapcsolódásának teljes érzékelésébe, ami személy szerint engem mély undorral tölt el, úgyhogy igénybe vett néhány percet mire át tudtam adni magam az érzésnek.
Na éjfél van úgyhogy holnap folytatom mert NAGYON ÁLMOS VAGYOK!

313 days left

Megismerkedtem a másik önkéntessel, a neve Maria. Eddig csak örbön ledzsend volt, hogy jön, mert Örményország nem szereti, ha a nép kiszivárog, így hát beletelt egy kis időbe, míg megadták neki az egyéves vízumot. Annyira nem akarják, hogy elmenjen, hogy egy évig haza se mehet, még karácsonykor se.
Szóval nemsokára beiratkozhatunk norvég nyelvtanfolyamra, ami kicsit komplikált lesz, mert vagy várunk januárig, hogy hetente egyszer bejárhassunk Tønsbergbe, vagy novembertől egy hónapig Trondheimbe költözünk, ahol mindennapos iskolarendszerű nyelvoktatás van. Erről ennyit.
Tegnap elmentünk mindnyájan egy előadásra Osloba, a társulat neve Zirk Mir, 150 korona volt. A különleges az benne, hogy a Merete meg a Per két idősebbik fia a Jacob és a Daniel is játszottak, ezenkívül a másik 3 fiú is dolgozott a Stella Polarisnál, az egyik ugyanolyan önkéntes volt mint én.
Volt itt minden, akrobatika, zsonglőrködés, zene, tánc, de nem ám olyan amatőr stílusban, mint amit mi csinálunk, ezek profik! Majdnem elájultam, annyira menő volt. Levezetésképpen tartottak egy afterpartit, lehetett inni-enni, vettünk is egy sört a Mariával, aki megkért, hadd legyen az árnyékom, ami igazán megtisztelő, szóval ezután már kellemesen elcseveghettünk, aminek az lett a vége, hogy fogadtunk, azaz ráparancsoltam, hogy ma leborotváljuk az egész fejét, és nekem is az egyik oldalát. Majd linkelek képet a végeredményről.
Tök jó, hogy van valami közös bennünk, pl, hogy neki is hosszú haja volt mielőtt jött és most vágatta le olyan rövidre mint én:)  De a legjobb, hogy ő is imádja a húst! Szóval ezentúl ketten szenvedhetünk a közös Stellás ebédeknél, és pont most hallom a Rádió 1-en, hogy Flo Rida-tól az I Cry Norvégiában aratta a legnagyobb sikert. Hát engem nem kérdeztek meg..
Ma különleges élményem volt a féjszbúkon, megtudtam, hogy a Hovar neve valójában Håvard, csak ezek a norvégok a saját nevüket se tudják rendesen kiejteni. Nagyon jó, még egy speciális karakter a control-c listán.

314 days left

Az önkéntes hét után egy napot töltöttem Fossnes-ben (ez a kulturális centrum, ahol lakom), aztán felkerekedtünk mindnyájan és elrepültünk Magyarországra.
Szept. 25-től okt. 1-ig felkészítő hetünk volt Magyarlukafán, tele edzéssel, improvizációval, este 10-ig való dolgozással (ez számomra 12 óra aktív eltöltését jelentette udvaribolond jelmezben), aztán a többiek szétszéledtek (hazamentek az országukba/visszamentek Norvégiába), én maradtam meg a Dorota meg az Øyvind. A következő hétre a Merete meg a Per egy vörksopot szerveztek, amire jött egy csomó ember más országból meg Magyarországról is. Ez volt a Move Your Limits, ami mindent magába foglal, testi-lelki korlátaink feszegetése folyt ebben a "táborban".
Reggelente nyilván edzés, és mivel a Per vezette, futás az erdőben, az erdőbe, az erdőből, egyesülés a fákkal, átváltozás (én mókus lettem), szaladgálás a kukoricásban, naptánc eljárása (ennek utánanéztem a neten és gyanítom, hogy van valami más neve is, mert az eredetiben szerepel némi önkínzás, de én erre nem emlékszem), masszázs, nyögések, még több futás. Később lehetett enni, a szomszéd nő főzött nekünk, hálisten magyaros kajákat, összehaverkodtunk, mert hozzá jártam át panaszkodni meg beszélgetni, most meg nyomjuk a Farmville 2-t ezerrel. Szóval ebéd után egy óra séta az erdőben, ezt silent hour-nek nevezik, a lényeg hogy nem beszélhetsz csak a természettel, ami ugye szavak nélkül is megért. A 23-as csapdája.
Na aztán csináltunk néhány alapvető akrobatikai fogást, futottunk, a változatosság kedvéért, aztán jött a magadra találás, mert ha nem világos, eddig még nem arról szólt a történet. Szóval andalító törzsi zene mellett néha meditációval, néha tánccal kellett behatolni a mélyebb rétegeinkbe, nekem ez olyannyira sikerült, hogy szerintem transzba estem.
Az utolsó estén tartottunk egy kis bemutatót néhány helyinek arról, hogy mit műveltünk egész héten, szerencsére az András is láthatta ezt a fantasztikus előadást, ő azt mondta, egy kicsit zavaros volt. Nyilván próbálok óvatosan fogalmazni és megtartani némi méltóságot magamnak, de valljuk be, ennek a sónak nem volt semmi értelme.
Ettől függetlenül nagyon élveztem ezt a hetet, és elmondhatom, hogy sikerült, immáron a határaim legalább 3/4 méterrel kijjebb vannak.

A Magyarlukafán töltött 2 hét előtt és után kaptam pár szabadnapot, így hazamehettem, találkozhattam az Andrással, a barátaimmal, berúghattam, ehettem húst, normális ételt, giroszt, hamburgert, szóval mindent, amit itt nem. Szívás ez egy részről, folyton búcsúzni, de azt hiszem még mindig jobb mint egy évig hiányozni valakinek:)

341 days left

Oly sok idő után újra tartósan netközelben vagyok, úgyhogy össze tudom foglalni az elmúlt egy hónapban történteket (számomra 2 hétnek tűnt).
Először is az önkéntes hétről:
(szept. 17-23.)
17-én a Dorota kivitt a közeli reptérre (Torp) és biztató szavakkal utamra bocsájtott. A repülés egy horror volt, mivel belföldi kis géppel mentünk, de legalább jól megfigyelhettem a futóművet és minden apró repedést a szárnyon. Mikor Trondheim-be értem senki nem volt a váróban, nyilván ehhez hozzá kell szoknom, ha valahova megyek előtte evakuálják a 10 km-es körzetet, de hamar belekötöttem 2 emberbe, hátha önkéntesek ők is. Hálistennek azok voltak, ez volt a pillanat amikor megismerkedtem a Tamar-ral és a Hermes-szel, akik spanyolok. Közösen összeszedtük a többi önkéntest meg a Mimmi-t akinek elvileg ezt meg kellett volna tennie helyettünk és elindultunk Selbu felé, a senki földjére. Már a kocsiban tudtam, hogy jó helyen vagyok, pedig az út előtt volt bennem egy kis páni félelem.
Az első nap ismerkedéssel telt, meg vacsorával, meg volt egy kis tájékoztatás az épületről amiben laktunk. Ez egy többemeletes ház volt, iskolaként üzemelt (mi a diszkóban aludtunk, 23 ember hálózsákokban, de legalább volt saját keverőpultunk:) fogyatékos gyerekek részére, akik az iskola mellett lévő kis házakban laktak.
Ezen egy hét alatt kaptunk egy csomó feladatot, mint például minél viccesebb képeket készíteni megadott helyeken, ami nem volt olyan egyszerű, mert ezeket a helyeket meg is kellett találni, mind ott voltak 1 kilométeres körzetben és kaptunk róluk fényképet is. Ezen kívül játszottunk egy csomó ismerkedős játékot, névmemorizálósat, ugrálósat, rajzolósat, bejelöltük magunkat egy Norvégia térképen, hogy tudjuk hova menjünk kirándulni, bemutattuk néhány szóban a prodzsektünket (itt realizáltam, hogy messze nekem van a legjobb dolgom és, hogy bárhol máshol csak rosszabbul érezhetném magam), természetesen mindenki marha irigy volt rám, mikor lerajzoltam a napi rutinunkat. Mindennap kb 6-szor ettünk rengeteget, a végén már ha valaki megkérdezte egy feladat után, hogy most mit fogunk csinálni, egyszerűen annyit mondhattam, hogy "eszünk", mert kb mindent egy fogás követett. És minden nagyon finom volt!
Volt 2 norvég nyelvóránk, a tanárunk egy 50 körüli hapsi volt, végig léggitározott és a norvég altatódalokat is úgy énekelte mintha a Dire Straits írta volna. Végre tanultunk is valamit, bár nem sokat, ez csupán arra volt jó, hogy egy kicsit megbarátkozzunk a gondolattal, hogy ezentúl egy évig ezt fogjuk nyomatni remélhetőleg legalább hetente egyszer.
Volt egy kis eligazítás erről az egész EVS dologról, de ezeket az Eszter (a küldő szervezettől) már amúgy is elmagyarázta, plusz a csaj olyan monoton beszélt, hogy majdnem mindenki elaludt.
Ezen kívül tettünk egy látogatást Selbuba, egy kötött ruha/kesztyű/izé múzeumba, meg Trondheimbe, ahol szinte semmi nem volt, de legalább megint láttam a tengert és ittam egy önkiszolgáló kávét.
Annak ellenére hogy azzal ijesztegettek, hogy ez egy igazán esős, szeles, hideg város, végig napos időnk volt. Elmentünk egy barangolós erdei túrára is, egy férfi vezetett minket szebbnél szebb helyekre, ahol a vörösáfonya dekája nem 10 millió forint, hanem csak egy karnyújtásba kerül és a tavak vize olyan tiszta, hogy bármennyit ihatsz belőle minden következmény nélkül. Igen, ez így lenne természetes. Meglepődve tapasztaltam, hogy a norvég erdőkben nincsen hagyományos értelemben vett talaj, például, ami kemény, járható, földdel borított. Itt láp van meg moha takaró, ami olyan mintha szivacsmatracon vagy nagyon sok vattán járkálnál, és alatta víz van szerintem mert akárhányszor léptem, mindig beázott a gumicsizmám. A túra befejeztét egy vacsorával (mi mással) ünnepeltük meg, tüzet raktunk az iskola előtti, Balaton méretű tóparton és megszárítottuk a vizes zokniainkat.
A hét végére olyan jól összebarátkoztam a Clara-val és a Sara-val (akik ugyancsak spanyolok), hogy forgattunk is egy videoklipet. A végeredmény mesés lett, van benne kéremszépen Beksztríbojz, félhomály, vetkőzés, vonaglás, diszkógömb és nem tudom ezek honnan szedték, de színpadi profizmus.
Az utolsó este a helyiek bulit rendeztek nekünk(nyilván ez közel sem lehetett olyan nívós mint a klipünk). A tornateremben nyomult a helyi dídzsé a tanulókkal meg volt málnaszörp is. Mindenki táncolt még Enrike Igléziászra is, én meg ugye pláne, valahol vannak csodálatos képek is erről, de ezek maradjanak is ott.
Mindent összevéve ez egy fantasztikus hét volt, úgy mentem oda, hogy haza akarok jönni és úgy jöttem el, hogy vissza akarok menni. A franc se igazodik ki rajtam:)
Ja és láttam sarkifényt!!!!!!!

349 days left

A hétvége ezidáig nyugodtan telt, pénteken szabadgyakorlat volt, ezt most találtam ki és azt jelenti, hogy mindenki keres egy olyan gyakorlatot amiben gyenge és erősíti a szkilljeit.
Én a kiwidozást választottam (a videón a második srác csinálja a színes szalagokkal) több kevesebb sikerrel, aztán zsonglőrködtem kicsit, ebben sokat segített a Mariana, aki az utolsó 3 percben megmondta a tutit, hogy csináljam ritmusra (itt minden kezdő figyelmébe ajánlom, hogy: ván, tú, szrí, ván tú, szrí), így már 3 labdával is tudok legalább 3-4 kört:) Ha úgy gondolod ez kevés, akkor próbáld ki!!!!!!
Végül valami új, a gólyaláb. Ebben a Dziwny a mester, úgyhogy az ő segedelmével megmásíthatatlanul ráerősítettük a lábamra a 2 botot és még mielőtt visszakozhattam volna, felrántott a hangfaltoronyról és én elindultam. Azt az utasítást kaptam, hogy nyugodjak meg, az egyetlen dolog amire figyelni kell hogy soha ne álljak meg, még akkor sem ha állok, de ez engem inkább pánikra ösztönzött minthogy nyugalomra, úgyhogy az első néhány lépést a Dziwny kezének bőrébe ágyazódva tettem meg.
Mikor ezzel is végeztünk, eljött a heti összegzés ideje és (nem csodálkozom, de) mindenkitől pozitív visszajelzést kaptam. A Mariana azt mondta, hogy nálam gyorsabban még senki se tanult és büszke rám, a Dziwny meg közölte, hogy aki azt merte állítani rólam hogy nincsen egyensúlyérzékem és ügyetlen vagyok az nézze meg hogyan gólyalábazok és zsonglőrködöm egyszerre:) Ezt persze nem kell megnézni mert eléggé katasztrofális, de azért király vagyok! Délután a Thorunn megkért, hogy segítsek neki a hétfői YouthGroup előkészületeiben, ezáltal 5 órán keresztül sütöttem 4 répatortát, amiből egybe a Dorota úgy belekontárkodott, hogy ehetetlen lett, úgyhogy ma csinálhatok egy újat. Este átsétáltunk a Merete fiához, mert a Mariana kölcsönkért tőle egy Delay pedált, hogy hangokból állítson össze zenét. A házuk az nagyon cuki, tele van rénszarvasbőrrel meg kiwi ízű teával, aminek nincsen kiwi íze, ellenben nagyon szar. A srác szobájában kb 3 gitár áll, egy szintetizátor és egy elektromos dobszerkó, ránézésre többe kerül, mint az egész ház és még csak 17 éves a gyerek. Nehéz lehet úgy megkapni mindent, hogy közben értelmes ember maradj.
Hármójuk kivételével mindenki Spanyolországban van az Anja és a Christian esküvőjén, és mivel nincs nagyon feladat, szombaton reggel bementünk Tønsbergbe. Meleg ruha vásárláshoz megkaptam a legfontosabb kritériumot: 100% Merino Wool! Ennek jegyében vettem egy kötött pulcsit, kötött zoknikat, ciklámen aláöltözetet, új SIM kártyát, egy norvég értelmező kéziszótárt és brokkolit. Este a Dziwny sütött ribizlis pitét, ami nagyon finom volt és megnéztem a "Hogyan lopjunk felhőkarcolót", ami meg egy szar.

352 days left

Ó, ma különleges napom volt, minden tekintetben, reggel szabadfoglalkozás volt, délben én főztem az ebédet, délután meg újrafestettem egy hatalmas rózsaszín elefánt fejét!
A szabadfoglalkozás azt jelenti, hogy bemelegítünk és mindenki fejleszti a maga gyengeségeit. Én pár percig zavarban voltam, hogy melyikkel kezdjem, aztán a zsonglőrködést választottam, mert ha azt megtanulom akkor már minden könnyebben fog menni. Például az élet, megtanulom biztonságban a kezemben tartani a tárgyakat, elkapni ha valami leesik, ilyenek.. Ezt a tevékenységet folytattam laza 2 órán keresztül, úgyhogy a végére már bal kézzel is el tudtam kapni a labdát:)
Az ebéd paprikás krumpli volt, a desszert meg tejberizs (valami furcsa dobozos málnasziruppal), amit azért csináltunk mert vagy 3 kiló kifőzött rizs maradt valahonnan és a Merete a lelkemre kötötte, hogy fogyjon el. Szerintem mindenkinek tetszett, meg is tanítottam nekik azt a jó magyar kifejezést, hogy "Köszönöm!", aztán elmosogattam.
A délutánt a műhelyben töltöttem, sőt, túlóráztam! A Mariana meghagyta, hogy az egyik elefántjelmezt újra kell festeni, kezdjem a rózsaszínnel, úgyhogy meg is csináltam, az egész kezem rózsaszín meg fehér meg piros meg lila, gyönyörűen nézek ki, és a legjobb benne, hogy nem jön le.
Tegnap a Dziwny beígért egy filmet a Dalai Lámáról, de miután 42 és fél percet töltöttünk azzal, hogy beállítsunk hozzá valamilyen feliratot (a végén nekem már a "Batman visszatér" is megfelelt volna), helyette inkább a Cirque du Soleil egyik régi előadását néztük meg ami fantasztikus volt! Meg vagyok róla győződve, hogy az ott előadott számok 95%-ának megvalósítása lehetetlen. Ennek örömére a többiek ráálltak a "Faragjunk világhírű akrobatát a Dittából" - prodzsektre, de hálistennek most jó pár hétig nem kell rettegnem az akrobatika órától, mert ezek után én nem inspirációt kaptam, hanem harctéri idegsokkot és köszönöm, nem kérem.

353 days left

Ma nagyon hiányzik az András. Érdekes hullámokban lepnek el a érzelmek, nem mintha bármit is tennék ellene, gyanítom, hogy a fényképeinek végtelen bámulása nem segít a vágyakozás mértékének csökkentésében. Mindenesetre van nálam egy A4-es lap amin 16-szor van rajta ugyanazon fotója, különböző méretekben, a biztonság kedvéért. Az még ront a dolgok állásán, hogy mindeközben Justin Bieber-t hallgatok és hajthatatlanul fújom az orromat, de ezt már a náthának köszönhetően.
Reggel megvolt az énekóra, erről sok mindent nem mondanék, csak annyit, hogy az improvizációs feladatnál bő 12 percen keresztül égtem, mert képtelen voltam még 5 tagú kíséret mellett is a Merete szemébe nézve elénekelni 2 sort egy szöveg nélküli dalból.
Ezután megebédeltünk, nem tudom mi volt a kaja, de tényleg megebédeltem! Rizs meg valami szószos izé, volt benne szezámmag, indiai fűszer, uborka, meg azt hiszem hús is, de ha nem, hát elhittem, úgyhogy köszcsi a Mariana-nak.
Délután egy hatalmas elefántfejre ragasztottuk vissza a letört agyarát, ennek köszönhetően bemutathattam speciális szkilljeimet a két komponensű ragasztó és a csiszolópapír használatának terén. Ezenkívül sárga csíkokat festettem egy zöld szekérre meg műindákat erősítettem fémrudakhoz. Beszélgettem a Dziwny-vel a múltbéli és a még be nem következett reinkarnációiról, közben talált nekem egy gólyalábat a méretemben, szóval fognak itt még csontok törni.
A munka végeztével vett az Øyvind egy tök fura jégkrémet egy zenélő jégkrémeskocsiból, olyan mint a kinder tejszelet csak csokiskeksz az oldala és nagyon finom!!!!! Holnap megint akrobatika edzés, előre félek (tekintve, hogy ma reggel felfedeztem 4 új lila foltot a testemen) nem is ok nélkül.

Még mindig 354 days left

Na délután a Mariana elvitt minket, az Aaron-t (amerikai) és engem, Tønsbergbe vásárolni és vettem Fanta Exoticot!!! Ami a kedvencem volt régen, de már nem gyártják, rossz nyelvek szerint betiltották mert mérgező volt, nem hiába imádom! Ezenkívül találtam szalámit (HÚS) meg vajat egész olcsón, de zsepiből volt kb 2 fajta, ezek után nem kétlem hogy a norvégok inkább szívják az orrukat mintsem fújják. Vettem egy csomó zöldséget levesnek, kukoricát főtt kukoricának, úgyhogy ezeket fogom enni minden helyett. A blokkokat meg szigorúan elrakom, hogy tudjam mire vertem el a világ összes pénzét.
A vásárlás után elmentünk egy nagyon szép partszakaszhoz, tettem is fel fényképet, mert megígértem. Annyit csináltam, hogy a Mariana azt mondta, vennem kéne egy profi gépet, hogy az anya biztosan elégedett legyen.
Fura, hogy itt a harmat nem reggeli, hanem délutáni, a nap erősebben süt télen, mint nálunk nyáron, a pázsit a háztetőkön van és mindenki gazdag mégis sír a szájuk. Nyilván egy éhező afrikai ugyanezt gondolja rólam, de ezek tényleg marhára el vannak kapatva.
Láttam naplementét, megkóstoltam a tengert (ami SÓS!), segítséget kértem egy norvég eladótól, gyönyörködtem a harmatcseppes lóheretengerben és élveztem a 10 fokos hőmérséklet különbséget árnyékos és napos útszakasz között.
Szóval a nap termékenyen telt, és ez az a szó amit sehogy se tudtam elmagyarázni angolul, de most megmondta nekem a gúgül és még mindig nem tudom, de az volt! Holnap énekóra. Felveszem a hangokat magnóra és eladom egy pornófilmhez.

354 days left

Hétfőn volt az első YouthGroup találkozó, azaz 5-re jött pár 18-23 éves fiú meg lány és 10-ig edzettünk. Ebben benne foglaltatik a bemelegítés, az akrobatika, a zsonglőrködés, az ének és a szabadfoglalkozás. Mivel már reggel volt két vörksop és eléggé kimerültem, nem ment annyira a futás, sőt, ami azt illeti semmi se. Megismerkedtem egy amerikai fiúval, aki szerint vagány a hajam, azt mondta Amerikában nem látni ilyet mert mindenki keresztény. Gyanítom, hogy még mindig nem sajátítottam el az angol nyelv rejtelmeit, vagy tényleg ezt mondta, de akkor az nagyon gáz. Ő csak úgy hipp-hopp gondolt egyet és idejött, nincs se szállása, se semmije, hálistennek a Stellások gondolnak az ilyen elmebetegekre és tudnak segíteni.
A többiek is nagyon cukik voltak, leginkább norvégok, még mindig fogalmam sincs kik, pedig csináltunk egy ismerkedős-névmemorizálós gyakorlatot: körbeálltunk a próbateremben, a Merete meg bedobott egy zsonglőrlabdát, amit körbe kellett passzolni, mindig a melletted lévőnek a nevét kiáltva, akinek dobtad a labdát. Aztán random elkezdtünk futkorászni a teremben, egyre több lett a labda is, én meg alig tudtam kiabálni a Maria nevét, mert folyton a Hovar-ra kellett figyelnem, aki az én nevemet kiáltozta, hogy időben elkapjam a labdát, közben meg fuldokoltam a nevetéstől. Arról nem is beszélve hogy hányszor estem el, ugyanis ez a rengeteg feladat túl sok volt az agyamnak egyszerre, így a szaladgálást gondolom kiiktatta.
A vacsora megint hányás volt, ezúttal a Dorota csinálta. Váltig állította, hogy ez eredeti lengyel kaja, én nem hiszem, hogy ott semmiben nincsen hús. Az első fogás paradicsomleves volt rizzsel, ezt a kombinációt annyira nem értettem mondjuk, a második meg saláta, mindenféle zöldségből meg pirított mandulával, na az mondjuk ehető volt, úgyhogy kikapirgáltam. A "vacsora" után ettem egy kanál mézet, mert az itt nagyon finom, és olyan gusztán néz ki, ilyen krémes barna, olyan mint a karamell.
A Mariana megkérdezte, hogy mi lenne, ha hétvégén 3 napos hegyi túrára mennék vele, felvetettem, hogy esetleg valami diszkrétebbel kéne kezdenem, de szerinte olyan itt nincs, úgyhogy meglátom, hogy kapok-e olcsón valami vízálló, meleg holmit, mert amiket mutatott, olyanokat még sose láttam.
Ja! Töltöttem fel új képeket a webalbumba!

356 days left

Túléltem egy hetet!:)
Szombat délelőtt a frissen alakult Angel Quire tagja lettem, ami egy énekkar, amiben néhány tökidegen nő meg mi lányok énekelünk. A Merete a vezető, a Maria (aki a mentorom) a segédje, nekik elképesztő hangjuk van. Nyilván megint ment az orgia ügy, én a Dziwny-t kaptam, hál istennek, mert vele semmi sem ciki, aztán végre elkezdhettünk énekelni, meg improvizálni meg a Mariana tanított egy szlovák dalt, aminek az eredetijére olyan szépen ráénekelt a Merete, hogy sírva fakadtam:)
Délután a Mariana-val főztünk egy zöldséges rizst és megettük a teraszon, nagyon almás volt:)
Este fájösót csináltak a fiúk egy elég messzi sátorozó helyen (azt hiszem Trollvann-nak hívják, ami manóvizet jelent), ahol éppen egy gyerekeket segítő akció résztvevői voltak a közönség. Ugyanis ez a szervezet azt szeretné, ha a gyerekek jól éreznék magukat a természetben és ahelyett, hogy egész nap a gép előtt ülnének, menjenek játszani, túrázni és egyéb szórakoztató dolgok. Ez a hely, hát ez valami csodálatos! Egy apró félsziget egy hatalmas tóban, körülötte égig érő fenyvesek meg sziklák, nyilván nem fotóztam le, de a Mariana megígérte, hogy elmegyünk oda egyet kirándulni, akkor majd csinálok jó sok képet. Az előadás marha menő volt, az Øyvind is csak egyszer égette meg magát, akkor is csak azért mert a fenekébe dugdosta a lángoló fáklyát:) Volt szöges asztal, arra is ráfeküdt, a Dziwny meg tüzet lehelt egy fáklya segítségével.

Ma ugyanannál a tónál volt vörksop, csak most a Dziwny helyett a Mariana-val mentünk. A legfiatalabb gyerek kb 2 éves lehetett, a legidősebb meg 12, így elég nehéz volt olyan dolgokat kitalálni, amire mindegyik fogékony, de nagyjából sikerült. Megint összebarátkoztam pár kislánnyal, ők csak a kezemet fogva voltak hajlandóak közlekedni, még akkor is, mikor bukfencezni kellett. Jaj és a kis cuki pókember! Ő egy édes totyogós, végig mellettünk bolondozott, mikor elesett, akkor is gurgulázva röhögött, hát fantasztikus volt! Azt megfigyeltem, hogy mindig van legalább egy gyerek aki folyton lázad és elront minden jó pillanatot, de még sajnos nem tudom, hogy kell ezeket jó útra téríteni, vagy kell-e egyáltalán. Hazafele a kocsiból láttunk rénszarvast, egy anyukát meg a gyerekét! Olyan furcsák voltak, először azt hittem szamarak, csak mikor megláttam a Vigyázz rénszarvas! táblát akkor realizáltam, hogy mik is ők! Agancs nélkül olyan suták:) Tegnap meg őzeket láttam ugyanezen az úton, úgy tűnik itt az állatok családostul közlekednek.

357 days left

Tegnap reggel felkerekedtünk és elmentünk az első igazi vörksopomra:) Megint az Øyvind volt a vezető, ami arra jó, hogy kezdem érteni a norvég meséket, amiket előad a gyerekeknek. Na és hát a Dziwny. Az egy tökkelütött elmebeteg fogyatékos, ki is találtam rá egy szót: ununderstandable, ennek örültem egy napig, aztán persze rájöttem, hogy ez a szó már létezik, a google megmondta.
A mai csoport nagyon vad volt, szinte alig lehetett lekötni a figyelmüket 2 percnél tovább, úgyhogy sokat meditáltunk meg táncoltunk szalagokkal. Segítettem nekik az akrobatikában meg a zsonglőrködésben, aztán a Dziwny bemutatott valami gyakorlatot, nem tudom mi a magyar neve és ami azt illeti az angolra sem emlékszem, egy nagyon magasról lelógó textilen mászott fel-le, meg magára kötözte és pózolt. Az óra után megint kaptam ölelést, aztán a tanáriban (ami eddig mindkét iskolában valami luxusrepülőtér szintjén volt) egy kis oktatást Európa történelméről és egy dícséretet az Egri Bikavérre. Mondtam nekik, hogy én találtam ki.
Délben, mikor hazajöttünk, a Merete meg a többiek ebéddel vártak, hogy mást ne mondjak, nem sokat ettem belőle, aztán kezdődött az énekóra. Úristen.
Én eddig egy nagyon nyitott személyiségnek tartottam magam, de lehet hogy az apának végül igaza lesz és besavanyodok, mert ami itt folyt, az számomra megdöbbentő. Az óra úgy kezdődött mint minden más, nyögve kell futkosni random a próbateremben, gondolom azért hogy áramoljon a csí, nem tudom, meg néhány gyakorlat a terem közepén. Aztán jött a Merete, elkapta a derekamat és közölte, hogy most egymást fogjuk kényeztetni. Szóval párokba rendeződtünk és a Merete elkezdett simogatni meg dobálni a karom, azt mondta lazuljak el és bízzak benne, nekem ezt egyszer mondták és nem lett jó vége. Hát ez így ment hosszú percekig, néha megláttam magunkat kívülről, ahogyan ez az orgiaszerű nyögéshalmaz vonszolja magát körbe-körbe, olyankor elmosolyodtam, de mivel éppen asszimilálódom és megpróbálom felvenni az itteni értékeket, nem röhögtem el magam. Na mikor ennek vége lett, hál istennek nekem nem kellett ugyanezt elvégeznem a Meretén (a többiek váltották egymást), hanem jött az énekóra. Körbeálltunk, a Merete pedig megtanított nekünk egy gregorian dalt, hangzatokat képeztünk és ezekből jammeltünk egyet:)
Mit ne mondjak, marha jól szólt. Ezután elpróbáltuk az In This Heart című dalt, amit már egyedül is kellett nyomatni, a Merete azt mondta, hogy "It's beautiful", én meg hiszek neki, úgyhogy már megint király vagyok!
Az énekóra után jelmezeket válogattunk a lányokkal, ugyanis az Anja férjhez megy és tartottunk egy rögtönzött leánybúcsút. Mindenki kapott egy otthonkát, egy fátylat meg hülyére sminkeltem magunkat meg a Dziwny-t, aki a végére sokkal inkább nő volt, mint mi együttvéve. Bepattantunk a Stella furgonba és bementünk Tønsbergbe egy szerintükpubba, ami egy füves szkás-reggis akármi volt, és úgy nyomatták a füstölőt, hogy majdnem rosszul lettem. Szóval annyira nem tudtam azonosulni a bulihangulattal, csak a néha egy-egy dalt előadó Mr. Orchestra kötötte le a figyelmemet, aki egyszerre játszott dobszerkón, gitáron, szájharmónikán meg énekelt és trombitázott. Hálistennek a Dorota egy normális ember, vagyis a legnormálisabb, szóval hazavitt olyan fél 2 körül én meg örömmel nyugtáztam, hogy a sarkon van egy Total nevezetű diszkó, ahol bármikor otthon érezhetem magam:)

359 days left

Háhááá! Dehogynem kellett már az első nap beégnem!
Szóval a vörksop. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy iskola tornatermében középkori jelmezbe öltözött 2 alak (mellettük én) ugráltat 16 kiskorút, játszik pantomimeset, zsonglőrködik, táncol, és ordibál, mindezt egy egyáltalán nem annak tűnő, de felépített rendszerben. A történethez hozzátartozik, hogy az órát az Øyvind vezette, mivel a gyerekek norvégul beszélnek, úgyhogy ebben a mesében én voltam a különös magyar, akivel csak angolul lehet társalogni, de meglepő módon itt még a hatévesek is tudnak egy keveset. Az óra végén kaptam egy indokolatlan ölelést a nagyon cuki lila ruhás kislánytól, aki végig nekem dobálta a zsonglőr babzsáklabdát, hogy utána mosolyogva közölhesse hogy "Sorry". A mai napon csak zenekapcsolgató, meg néha besegítő voltam, de holnap már rendesen mezben kell feszítenem, úgyhogy miután hazaértünk, hagytam, hogy az Anja kijátssza magát és random stílusú ruhákba öltöztetve összeállítsa a holnapi fellépőruhám. Ami amúgy király lett!
Ezenkívül megvettem életem második doboz norvég sörét, miután az előző rossz volt, remélve, hogy ez jobb lesz. Végülis ráérek kipróbálni az összeset is akár...

360 days left

Szombat 

Jaaaaaj! Az első nap egy szar volt.
Hát először is a repülőtér. Annál a pontnál ahol le kell venni az övedet, a fülbevalódat, na ott engem szinte levetkőztettek és kipakoltattak mindent a kézitáskámból. Ebben az volt a legjobb, hogy a dolgaimat külön dobozban egy futószalagra kellett tennem, amin hangsebességgel száguldottak a dobozok, tehát nagyon ügyesnek kellett lennem, ha nem akartam hogy a laptopommal együtt az egész életem a süllyesztőben kössön ki. Miután sikeresen felöltöztem, nagy nehezen, de rájöttem, merre kell indulnom a repülő felé, ahol persze kilométeres sor állt, plusz akkora paraszt magyarok álltak mögöttem, hogy attól tartottam megdobálnak lószarral. Most már mindegy, de azt senki nem mondta, hogy a repülőre két lépcsőn is fel lehet szállni. Nem tudom miért, de valahogy a lépcső aljánál földbegyökerezett a lábam és egy afgán VIP utasnak kellett magamhoz térítenie, gyanus, hogy azt hitte szellemi sérült vagyok. Na aztán próbáltam ablakot keríteni magamnak, dehát miért is lett volna hely, úgyhogy olyan helyet sikerült kifognom, amelyiknél egy fél ablak volt, de jó , mert mint később kiderült, amiről nem tudunk az nem fáj, nem kell az ablakon kifelé nézelődni. A felszállás egy számomra érthetetlen dolog volt, begyorsítani 600-ra, aztán kettőt fékezni, na mindegy, a legrosszabb mégsem ez volt, hanem a klausztrofóbia és a liftező belső szerveim kombinációja. Hagyjuk is, mert rámjött a hányinger. A gépem sajnos 20 perccel azelőtt érkezett meg mint az várható volt, a csomagomat majdnem elveszítettem, a Merete meg vagy elfelejtette, hogy mikor jövök, vagy csak simán leszarta, de nem volt ott, ahogy senki más sem, úgyhogy egyedül bénáskodtam a telefonommal, mert az hogy nem működött, gondolom kikövetkeztethető a szituációból. Később végülis megérkeztek, a Per meg a Merete, meg az egyik fiúk, akikkel egy komppal hajóztunk át a tengeren. Király volt, bárcsak ne este 10-kor lett volna, többórányi szenvedés után, akkor lehet hogy élvezem.
Mielőtt lefeküdhettem volna aludni, elvittek egy buliba, ami egy fesztivál fílingű barát parti volt, zenekarral meg az összes emberrel, akivel meg kellett ismerkednem, ők testnevelési sorrendben:
Anja (német) és a barátja Christian (spanyol), akik abban az erdőben élnek ahol én is, csak pár kilométerrel arrébb,
Dorota és Dziwny, a lengyel pár, a lány mindenes a társulatnál, és van egy kutyája, a neve valami Forba, de én csak Kis Hülyének hívom.
Mariana, aki szlovák és adott nekem enni,
Øyvind, aki norvég és egy batáris állat, ennek köszönhetően az akrobatika órák vezetője.

Vasárnap

Vasárnap szabadnapom volt, azaz tettem egy sétát a Dorotával, abban az erdőben, ami körülvesz minket. Ez igazából egy kultúrális központ, nem csak mi, hanem egyéb más művészek is élnek itt, tele van a hely kis házakkal, ezekben alkotnak és laknak, festők, szobrászok, a nagyobb házakban pedig menekültek élnek.
Este elmentünk az Anjaékhoz, csináltunk tüzet, meg főztünk valami zöldséges rizses izét.

Hétfő

Reggel 9-kor megbeszélésünk volt, ami azt illeti tényleg annak minősül, nem is tudom, hogyan, de szinte értettem, hogy miről beszélnek. Találkoztam a Thorunnel, jézusom, elég rémisztő, de nem baj, valakinek irányítania is kell. Ezt követően lebontottunk egy hatalmas cirkuszi sátrat, az arachnofóbiám intenzitása meglepő módon a tizedére csökkent, szinte nem is kellett megálljak a pókok miatt, nemhogy még sikoltozzak kérem szépen! Szóval az nagy meló volt, ezért az Anja meg a Christian el is vittek Stokkébe vásárolni néhány essóess dolgot, később pedig olyan jót aludtam, hogy szerintem otthon is bevezetem majd ezt a sátorbontás dolgot.

Kedd

Reggel 9-kor zsonglőr edzés. Bemelegítésnek törzsi zenére nyögtünk és simogattuk magunkat, meg néha vergődtünk egyet. Csodálatos volt, megláttam a mennyek kapuját.
A zsonglőrködés nem túl kimerítő dolog, az viszont, ha béna vagy, annál inkább. 3 órán át hajolgatni, guggolni, futkosni a labdák után, nem túl hálás feladat. Számolni kell a következményekkel.
Az edzés után Dziwny és Dorota elvitt Tønsbergbe, ahol megmutatták a legfontosabb dolgokat: a rendőrséget, az adóhivatalt és az Asiashop-ot. Ez a bolt nyújtja a legolcsóbb és legehetőbb élelmiszereket. Miután kiderítettük, hogy a lengyel és a magyar nyelv ugyanaz, hazakocsikáztunk és elmentem Anjával sétálni a házukhoz. Kb 40 perc alatt oda is értünk, aztán elvitt egy tóhoz, ami gyönyörű volt, olyan Herripotteres, nagyon szép! Hazafele biciklivel jöttem, hiába bizonygattam, hogy nincs szükség óvintézkedésekre, ragaszkodott a mentőmellény, 3 lámpa kombinációhoz. Hát, hogy mást ne mondjak, baromi jó volt! Tényleg! Naplementében biciklizni a dimbes-dombos norvég földeken.. megfizethetetlen. Persze a vége felé az emelkedőkön már toltam a biciklit, aztán, hogy ne legyek olyan égő inkább a váltóval szarakodtam, hátha fel tudok mégis menni. Ennek következtében sikerült leugrasztanom a láncot a helyéről, így az út további részében már tényleg tolhattam a bringát. Fájt mindenem és izzadtam, mint az állat, de fantasztikus volt.

Szerda

Úristen! Reggel akrobatika óránk volt. Basszus! Nem tudom tudja-e valaki milyen érzés valaki hátáról szaltózni, vagy egy álló ember vállán állni feltartott kézzel, DE ÉN IGEN!!!!:) Úristen, lehet, hogy vannak valahol rejtett izmaim meg egyensúlyérzékem? A rejtett izmaimban immáron biztos vagyok, ugyanis ma este már nem tudok közlekedni, mert képtelen vagyok egy lépés megtételére. Nem nagyon van olyan pont a testemen, ami nem fáj, de annyira jó érzés! Miután kisikoltoztam magam, hogy mekkora király vagyok, segítettem megfőzni az ebédet. Ha ettél már szart..
Kérem szépen, volt ott valami rizs, ebben az egyben talán biztos lehetek, mert hogy a többi felismerhetetlen volt, abban sincs kétség. A húsról kiderült, hogy nem az, se az íze, se az állaga, gondolom az a tofu, a csicseriborsót csak találgatom, sárga volt, borsóalakú, de nem sárgaborsó, meg valami tartármártás, azt hiszed, de nem, hanem egy ehetetlenül keserű szar. Mondtam, hogy nem vagyok éhes. Ebéd közben norvégul tanultunk, az azt jelenti hogy a Merete, a Per, a Thorunn meg az Øyvind norvégul beszélgettek.
Délután díszletet festettünk meg gyakoroltam kicsit a zsonglőrködést, hála istennek tovább jutottam, mint kedden, különben sírtam volna.
Most a Mariana zongorázik a nappaliban, nagyon cuki a skáláival, én meg ettem egy pesztós szalámis kenyeret, hogy elnyomjam a csicseriborsó emlékeit. Holnap a Marianával és az Øyvinddel tartok valami városba, ahol egy workshopon fognak bohóckodni. Elvileg csak nézni fogom. Remélhetőleg még nem kell beégnem.

Mindenek előtt

Ahogy az a címből is kiderült, MEGYEK NORVÉGIÁBA!
Kevesebb mint egy hónap múlva már rénszarvas húson meg lékelt tavak vizén fogok élni. Addig is elkezdem a készülődést, veszek néhány iglut meg jégeralsót, az mindig jól jöhet, főleg ha az ember lánya nem rendelkezik vérkeringéssel. Ma elraktam a legfontosabbakat: gyógyszerek, sebtapasz, Tvájlájt könyv! Logikus, hogy az első kettő életmentés céljából szükséges, ilyen éghajlaton sokkal több a veszélyes tényező, többek között ott a jég, a hideg, a jegesmedvék, a korlátozott látási viszonyok.. Egyébiránt tökéletes kombináció, ha bedepresszióznék a napsugarak nulla beesési szöge miatt, kivéve, hogy még Edvárd sem tud csillogni ilyen körülmények között, arról nem is beszélve, hogy ott az állatokban megfagyott a vér.
Megjósolható, hogy mindent itthon fogok felejteni ami fontos, később kiderül az is, hogy ezekről az anya időben tájékoztatott, nyilván, többek között az irataimat, a telefonomat, a számítógépet és az ANDRÁST!!!! Aki a barátom:) A csávóm, a pasim, a fiúm, a PÁROM és a KEDVESEM!!!:) Aki merészebb álmaim szerint szűzen fogja várni visszatérésemet, érintetlenül, egy tógába bugyolálva és szerelmes smseinket fogja rongyosra olvasni, miközben életnagyságú másomat faragja ki gumicukorból. Bár feltehetőleg inkább így fog kinézni.
Szóval nemsokára indulok az útra, ami eléggé összetett cselendzs lesz, célom lesz többek között még jobban magambaszerelmesíteni Őt, hozzászokni a még hidegebbhez és egy évig egy helyen lenni. Csak.